Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szántó László: Az 1956-os forradalom somogyi eseményeinek történeti forrásai
zatából áll, amely esetben kevés adatot tartalmaznak egy-egy község vagy munkahely történéseiről, egyes személyekről. A szóban forgó ügyiratok két esetben bírnak komoly forrásértékkel; egyfelől, ha tanácsi tisztségviselők ellen indított fegyelmi eljárásokról van szó, másfelől pedig arról az esetről, ha az illető személy fellebbezéssel élt a járási tanács vb határozata ellen, s így alaposabb vizsgálati anyag készült az ügyről. A fegyelmi iratok forrásértékét természetesen megnöveli az a körülmény, ha történetesen nem maradtak fenn egyéb dokumentumok az adott községben vagy munkahelyen történt eseményekről. A forradalmi események tragikus mozzanatáról tájékozódhatunk a hekövetkezett halálesetekkel és sérülésekkel kapcsolatos tanácsi iratokból. Először 1956 decemberében kértek írásos jelentést a helyi szervektől a következő címen: A temetőn kívül eltemetett halottak exhumálása és temetőben való elhantolása. Sajnos éppen a Kaposvár városi ügyirat hiányzik a megyei tanácsi iratgyűjtőből, holott a városi jelentés tartalmazhatna érdemi adatokat erről a kérdésről. A KSH három évvel ezelőtt publikált titkos minősítésű összegző kimutatásával24 kapcsolatosak azok a járási tanácsi jelentések, amelyekben az 1956 októbere és december 31-e között az októberi események miatt kórházban kezelt sérülésekről és az ott bekövetkezett halálozásokról kellett tájékoztatást adni. A KSH Somogy Megyei Igazgatóságának irattárában bukkantunk rá a megyéből felterjesztett számszerű jelentésre, amely jellegénél fogva nem szolgál személyi vonatkozású adatokkal. A halálesetekkel foglalkozó harmadik ismert ügyirat 1958 márciusában keletkezett, amikor a megyei tanács vb-elnökének a következő címmel kellett tájékoztatást adni a kormány számára: Az ellenforradalomban mártírhalált halt és megrokkant személyek adatainak közlése. A vb-elnök valamelyest tágabban értelmezte a feladatot, mert az ügyiratban információkat adtak olyan személyek haláláról is, akiket az akkori politikai felfogásban „vétlen áldozatoknak” tekintettek. A tanácsi iratanyagban fellelhető még néhány olyan iratfajta, amely tartalmaz adatokat a forradalmi eseményekről és azok résztvevőiről. 1957 tavaszán a helyi szerveknek kimutatást kellett készíteniük arról is, hogy milyen iratok semmisültek meg az október-novemberi események következtében, majd ugyanazon év nyarán a rendőrség kért információt az iratégetésekről. Az előbbi iratok elég nagy számban fennmaradtak, s ezek egyfajta tájékoztatást nyújtanak arról, hogy a helyi megmozdulások résztvevőit mennyiben motiválták az elnyomó hatalom önkénye által okozott sérelmek (gondolunk itt a káderlapok, a személyi anyagok, az ún. kuláklisták stb. megsemmisítésére). Az események hasonló mozzanatáról tudósítanak a károk mértékét ismertető jelentések, bár ezek nem túl nagy mennyiségben őrződtek meg. A pártdiktatúra egész rendszerében, így a tanácsi szervekben is sor került politikai felülvizsgálatra, amelynek jegyzőkönyveiből egyetlen példányt sem sikerült eddig megtalálnunk. Ezzel gyakorlatilag sorra vettük azokat a közigazgatási iratféleségeket, amelyek a forradalom helyi eseményeinek történetére irányuló kutatás során szekunder forrásokként hasznosíthatóak lesznek. Azt mindenesetre meg kívánjuk még jegyezni, hogy egy-egy teljesebb tanácsi iratanyag tüzetes tanulmányozásával feltárhatók még olyan egyedi ügyiratok, amelyek bizonyos szempontokból információs értékkel bírnak. 2. Az MSZMP megyei iratanyagában található szekunder források ismertetését azzal a megállapítással kezdjük, hogy azokban sokkal inkább kifejezésre jutott a lezajlott eseményeket ellenforradalomként propagáló politikai kurzus hatása, mint 375
