Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Nagy Domokos Imre: A Kis-Balaton 1945 és 1952 között
Miután a végrehajtási utasításba Tasnádi-Kubacska András javaslatára pótlólag bevették, hogy, A Szombathelyi Vízgazdálkodási Körzet köteles a vízügyi kérdéseket a természetvédelmi érdekekkel összhangba hozva megoldani”; a Kis-Balaton védettségét a Tanács kimondta.115 A még függőben lévő vízügyi és halászati kérdések rendezésére 1951. március 12-ére értekezletet hívtak össze.116 Ezt meg is tartották, s látszólag meg is egyeztek minden vitás kérdésben.117 Azonban a vízügyesek nem siették el a dolgot, mert a felvett jegyzőkönyvet csak május második felében küldték meg az OTvT-nek.11H Május végén az OTvT úgy döntött, hogy a vízügyi és halászati hatóságok munkatársainak nem adnak ki külön belépőket a Kis-Balatonba, ezek elég, ha szolgálati igazolványukkal igazolják magukat.119 Ezt az értesítést keresztezte a vízügyesek levele, melyben a belépők kiadását megsürgették. Mire azonban levelük megérkezett, már tárgytalanná vált.120 A Balatoni Halászati Vállalat számára a belépési engedélyeket május 29-én küldték el.121 Ezután következett egy olyan epizód, amely nem nélkülöz bizonyos komikumot sem, s belőle világosan kiderül, hogy még egy olyan kis létszámú hivatalban is, mint az OTvT Titkársága (Pietsch René szerint ekkor heten voltak), a jobb kéz időnként nem tudta, mint csinál a bal. Történt ugyanis, hogy a keszthelyi Szakszervezetek Törekvés SE Horgász Szakosztálya a „Földművelésügyi Minisztérium Madárvédelmi Tanácsának” címezve engedélyt kért arra, hogy tagjai számára a Zala bal parti részén „a vasúti hídtól a Zala folyását követve felfelé a Vörsi ároktól a Meleggát befolyásáig” engedélyezzék a horgászatot. Indoklásul a következőket hozták fel: „...egyesületünk 200 tagot számlál, amelyből nagyrészének csónakja nincsen a horgászatra, így a Zala partjára járnak munka utáni üdülésre horgászni, horgászterületük azonban olyan rövid, hogy egész sűrűén vannak vasárnapi és egyéb napokon is esti időben a horgászok, úgyhogy szinte pihenésükben egymást zavarják. Figyelembe veendő még, hogy Nagykanizsa, Kaposvár, sőt Barcs vidéke is ide jár a Zalára horgászni, mert tudvalevő, hogy a Murán és a Dráván a horgászat akadályokba ütközik. Ezeknek a horgászoknak is tehát helyet kell biztosítanunk.”122 A kérelmet véleményezésre elküldték Keszthelyre az ÁEG-nek és Balaton- földvárra a Balatoni Halászati Felügyelőségnek. Azonban elfelejtették mellékelni a vázrajzot, amelynek utólagos elküldése tovább bonyolította az ügyet.123 A keszthelyi válasz meglephette az OTvT munkatársait: ebből ugyanis kiderült, hogy Kenyeres Lajos személyesen utasította ki erről a területről a horgászokat, akik a szokásjog alapján május 15-ig ott horgásztak...124 Ezek után már lényegtelen volt, hogy a Halászati Felügyelőség közölte: mivel a kérdéses rész már a természetvédelmi területen van, ezért „a Felügyelőség nem érzi magát a kérdésben illetékesnek.”125 Az ügyből több aktát nem találtam, de Kenyeres nem az az ember volt, aki természetvédelmi kérdésekben engedett. És különben is még elképzelni is borzasztó, hogy ha több száz horgász beszabadul a Kis-Balatonba... A szeptember 28-i tanácsülésen a Kis-Balatonnal kapcsolatban mindössze egy egészen rövid bejelentést tettek, amelyet minden kommentár nélkül, betű szerint idézek. „Egy Szovjet miniszter, több kísérőjével és három magyar miniszter társaságában a kis-balatoni természetvédelmi területeket meglátogatták, ahol Ke347
