Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Bősze Sándor: A magyar királyi 533. számú hadikórház-parancsnokság ügyeletes orvosi eseménykönyve (1942. aug. 9 - 1945. ápr. 21.)
A fennmaradt kórházi napló segítségével rendkívül sokat tudhatunk meg az 1942. augusztus elején — röviddel azután, hogy a 2. magyar hadsereg doni állásait elfoglalta - Kaposvárra költözött intézmény tevékenységéről. A kőműves és a különféle szakipari átalakító munkálatok, a kórház elhelyezése, berendezése, a kialakítása és kiképzése bő egy hónap alatt megtörtént. A 776, majd pedig 1010 ágyasra növekvő intézet törzskarát 1942 kora őszén, zömében tartalékosok, kilenc orvostiszt, illetve egy orvos őrvezető, 1 fogtechnikus, az „egészségügyi osztagot” irányító két tiszt, egy tábori lelkész, három gyógyszerész, egy hadigondozó tiszt, egy-egy gazdasági tiszt illetve zászlós, valamint egy mérnök karpaszományos honvéd alkotta.7 A négy osztályból, a műtőből, a gyógyszertárból, a röntgenből, a laboratóriumból és a központi konyhából álló hadikórház a szó szoros értelmében behálózta a várost, hisz egyes egységei a MÁV Internátusbán, az Iparosszékházban, a Siketnéma Intézetben, a leánygimnáziumban, az Anna utcai iskolában és a Baross-laktanyában nyertek elhelyezést. A kórház azonban a szó átvitt értelmében is a városban élt, ahogy a tudósító írta: „Naponként újabb és újabb beszédes tanújelét adja a város közönsége gondoskodó együttérzésének sebesültjeink iránt, akik hálatelt örömmel vesznek át minden kis figyelmes adományt, a szeretet apró, csillogó gyémántkönnyeit.”8 A frontról érkező kórházvonatokat - Széchényi Endre főispánnal, Stephanich Pál alispánnal és Kaposváry György polgármesterrel az élen - minden egyes alkalommal hatalmas tömeg (nyilván sok hozzátartozóval) várta a pályaudvaron, s a város taxisai, autótulajdonosai is segítették a betegek átszállítását a megfelelő osztályokra. A tehetős családok nőtagjai Stephanich Pálné főápolónő vezetésével gyakran vittek a sebesültek számára szeretetcsomagokat, gyümölcsöt, süteményt, „frissítő italt” és cigarettát. A város egyesületei, s maga a képviselő-testület is megmozdultak az ellátás gondjait és a katonák szenvedéseit enyhítendő.9 A kórház parancsnokai és a főispán arra is odafigyeltek, hogy a más országrészekben ápolt somogyi katonákat, amennyiben szállítható állapotban voltak, a kaposvári hadikórházba utalják át.10 Ily módon az áthelyezettek látogatása és néhány napos szabadságolása is lehetővé vált. Az első sebesültet — akit 1942 őszén még három, a Dontól érkező kórházvonat ezer sebesültje követett — szeptember 11-én fogadták. A hídfőcsaták sérültjei közül került ki az 533- sz. hadikórház első hősi halottja (1942. október 19.) is. 1942 decemberében és 1943 januárjában csendes, nyugodt időszakot regisztrált az orvosi eseménykönyv. Az urivi áttörés után az első sebesültszállítmány 655 fővel — egyszerre két német(!), kórházvonattal - 1943. január 28-án érkezett meg Kaposvárra. Rövid időn belül szinte minden ágy foglalt lett, s február elején további kórházvonatok érkezését jelezték. Ezért a betegeket felülvizsgálták, s a kisebb sérülteket elbocsátották, a bennmaradottak közül 110-et pedig a közkórházban helyeztek el. Február végétől március közepéig további 1528 sebesült vagy súlyos fagyássérült lett felvéve. Március 23-án kiütéses tífuszjárvány tört ki a kórházban. A következő öt nap alatt összesen 38-an betegedtek meg.11 A rokkanttelepi elemi iskolába hirtelen felállított fertőző osztályon fekvő betegek közül - szerencsére - mindenki életben maradt. Mivel utoljára beteget április elején vettek fel, a pécsi hadtestparancsnokság parancsára először felére csökkentették a kórház személyzetének létszámát, majd pedig augusztus legvégén a gyógyintézmény is megszűnt működni. Az állományban lévő 160 beteget a pécsi honvédkórházba szállították át, az orvosokat pedig 274
