Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben
hatványozottabban koncentrálódott. Ezek a városok voltak a sokrétű etnikum igazi gyűjtőmedencéi. Szembesült a kivándorlók beilleszkedési nehézségeivel, de nem ezeket tekintette fontosnak, hanem az adott és a távlati lehetőségeket. A nemzetiségi és a vallási ellentétek feloldása különösképpen érdekelte, mivel egy olyan közép-ke- let-európai országból jött, ahol a nacionalizmus és a sovinizmus népek és országok közé vontak falakat. Óhatatlanul szembe kellett néznie a magyar kivándorlás kérdésével is. Érzi, hogy a magyar kormány ezt nem tudja megakadályozni, mivel látta a taszító és a vonzó erőket, amelyek következtében a következő évtizedekben valóban százezrek veszik majd kezükbe a vándorbotot és települnek át az óceán túlsó partjára. Későbbi szociológiai munkáinak csírái már ebben a könyvben is megtalálhatóak. Nem véletlenül tette közzé az 1876-1880 közötti birtokvégrehajtások szomorú statisztikáját, amelyek éppen a parasztságnak azt a rétegét érintették, akik a kivándorlók tartalékhadát növelték. A könyvben illusztrációként néhány fontosabb gazdasági gépet is láthatunk, a szerző részletesen ismertette a használati utasítást illetve a gépek teljesítőképességét. Hazaérkezve, somogyvári kastélyában írta meg könyvének utolsó fejezetét, zárszó címmel. Lakón ikus tömörséggel, de tárgyszerű pontossággal összegezte az élményeit. Az összehasonlító módszert alkalmazva mérlegelte a fejlődésbeli különbségeket. Az USA gazdasági fölényét az alábbiakban látta: ott a földbirtok nagyobbrészt önkezelésű farmokból állt, a bérletek pedig szervezettebbek és rentábilisabbak voltak, mint Magyarországon. A gazdálkodást segítette a termékeny és olcsó föld, de a gazdasági épületek is korszerűbbek és főképpen olcsóbbak voltak. A közvetítő kereskedők itt nem játszottak olyan meghatározó szerepet, mint Európában, következésképpen a termelők jövedelme lényegesen nagyobb volt. A szállítási költségek is minimálisak voltak, a vízi és a vasúti szállításnál a társaságok versengése a termelők érdekeit szolgálta. Súlyos adóterhekkel nem sújtották a farmerokat, e tekintetben a magyar parasztság sokkal hátrányosabb helyzetben volt. A gépek nemcsak olcsóbbá tették a termelést, hanem a kulturáltabb életmódnak a feltételeit is megteremtették. Igen nagy jelentőséget tulajdonított a korábban már érintett kulturális fölénynek, amelyet az iskolák és az állami intézmények megteremtésével értek el. A sajtó szerepét sem becsülte alá, de ugyanilyen fontosnak tartotta a közigazgatásban való részvételt, amely alapján a farmerok sorsuknak és környezetüknek aktív formálóivá váltak. Végső konklúzióként Széchényi a kormányzatnak azt sugallta, hogy a földdel rendelkező paraszti osztályt stabilizálni kell, meg kell védeni az eladósodástól, az uzsorahitelektől és a végrehajtások negatív következményeitől. Miként írta „ha a paraszttól veszik el a földet, akkor a földtől vették el a parasztot,”21 akik nem kötődnek többé ehhez a hazához és kivándorolnak. A tudós gróf idejében figyelmeztette, mind a kormányt, mind a földbirtokos osztályt, azonban mindez süket fülekre talált, amelynek tragikus következményei néhány évtized múlva lavinaként zúdultak a nemzetre. Széchényi Imre a XIX. század utolsó harmadától jelentős politikai és tudományos tevékenységet végzett. A 90-es évektől az agrárias mozgalom egyik irányítója volt, majd a homokszőlő telepítési kormánybiztosi feladattal bízták meg. Tagja volt a főrendi háznak, Somogy megyében, mint közgazdasági előadó rendkívül agilisán dolgozott. 214
