Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)

Szili Ferenc: A somogyi kivándorlók Amerika-képe és magyarságtudata a századforduló évtizedeiben

A Somogynak küldött cikkeiben beszámolt a gazdasági fejlődésről az ipar és a kereskedelem látványos eredményeiről, de a válságok tragikus következményeit is bemutatta. Az amerikai farmergazdaságok technikai színvonalát és eredményeit szembeállítja az elmaradott magyar mezőgazdasággal. A statisztika tükrében érzékelteti a demográfiai változásokat, a különböző nemzetiségiek létszámát, a bevándorlás következményeit, a néger és az indián probléma megoldatlanságát. A karriertörténetekből pedig megismerhetjük a korlátlan lehetőségek hazáját. írt a vallási viszonyokról, a szektákról és arról a toleranciáról, amelyet az amerikai polgárok viszonylag rövid idő alatt megvalósítottak. Amikor a Somogy szerkesztősége — a megye földbirtokosainak igényét figyelembe véve - felkérte őt, hogy írja meg, lát-e lehetőséget a gazdasági kapcsolatok felvételére, a somogyi borok tengeren túli árusítására, az illúziókat eloszlatta. „Még a magyar bortermelők a régi mód szerinti kezelést, a vegytan törvényein alapuló új kezelési módszerrel fel nem cserélik, addig a német és a francia borkereskedelemmel nem versenyezhetnek...”1

Cikkeiben szociális érzékenységgel figyelte a magyar parasztság sorsát és jelentős részének a pauperizálódását. Az amerikai viszonyokat szerette volna átültetni. Szerinte a magyar parasztság kilátástalan helyzetén csak a nagybirtokosok tudnak változtatni, alapítványok és pénzintézetek létrehozásával és olcsó hitelek támogatásával. Rosenspitz még húsz év távoliét után is ragaszkodott magyarságához. Szülőmegyéje iránt érzett szeretetét 1886-ban adománnyal is kifejezte. A Csurgói Református Főgimnáziumnak adományozta értékes kagyló- és ásványgyűjteményét. Az iskola éremgyűjteményét is kiegészítette száznál több amerikai ércpénzzel. A bélyeggyűjteményt is gazdagította, négy kontinens bélyegeit küldte meg.18 Rosenspitz cikkeit követően az 1890-es években Kovács Miklós István sajtóban megjelent levelei ugyancsak figyelemre méltóak voltak. Első levelét 1894-ben ,A bujdosó” címmel közölte a Somogy. Kovács sorsa és életútja rendkívül tanulságos. Az 1870-es években Tabon, mint ügyvéd és a kerület országgyűlési képviselője sikeresen tevékenykedett. Később Pécsett ügyvédi irodát nyitott. A dzsentri életmód azonban válságba sodorta, hitelezői végrehajtókat küldtek rá. Végül népes családjával kivándorolt. Először New Yorkban telepedett le. Felesége tartotta el, aki német és angol nyelvű leveleket írt az utcán a kivándorlók igényeinek megfelelően. Sok mindennel próbálkozott, volt táncmester, borkereskedő majd idegenvezető, de mindenütt kudarcot vallott. Leveleiből érezzük a csalódást és a „beteges” honvágyat. Végül is a papi hivatásban keresett menedéket és találta meg lelki nyugalmát. Miklós István a Somogy szerkesztőjének megküldte a még élő 1848-as forradalom és szabadságharc bukása után emigrációba kényszerült ismertebb személyektől kapott leveleit.

Madarász László amerikai tevékenységéről, életéről és sorsának alakulásáról Varga Ferenc emigráns leveléből értesült.19

Ezekből a levelekből, illetve cikkekből az olvasók megismerhették a tabi kerület hajdan volt képviselőjének politikai karrierjét és azokat a rágalmakat is, amelyeket a szabadságharc időszakában, illetve az emigrációban is el kellett viselnie. Hosszú élete tele volt küzdelemmel és újrakezdéssel, kudarcokkal és sikerekkel. Hazáját és szülőföldjét azonban soha sem felejtette el. Tudta, hogy számára nincsen visszatérés és az új haza neki végleges, azt előnyeivel és hátrányaival együtt el kell fogadnia. Feltehetően e tény felismerése és tudomásulvétele lélektani szempontból több előnnyel járt, mint hátránnyal, mivel hamis illúziókba nem menekülhetett és tudta, hogy csak kemény munkával teremthet új egzisztenciát.

210