Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
randóságot a törvényes és szokott teher mellett kinek-kinek magányos birtokába adattak, bocsájtottak és abba bevezettek”.111 A legelőn fa is volt, ezt a jobbágyok a legelővel együtt megkapták. Minden valószínűség szerint 10 hold legelőt (1200 négyszögöllel számolva) és két hold fát, vagyis erdőt kaptak. Valami zavar lehetett a lebonyolítás körül, mert 1857. március 16-án újra egyezséget kötöttek a végrehajtásról, az előbbi feltételek mellett. Aviszlói úrbéresek összesen 580 4/8 holdat kaptak meg a legelőn lévő fával együtt. Az 1847-ben kötött egyezségnél a földesúr még fenntartotta gubacsszedési jogát a jobbágyoknak átengedett területen, most az 1857-es szerződésnél erről is lemondott a parasztok javára. Az átadott fáért a viszlóiak kötelesek voltak a saját lelkipásztorukat ellátni téli tüzelővel tulajdon fájukból, s kikötötték a szerződésben, hogy a parasztok kötelesek az erdőt az erdészeti rendszabályoknak megfelelően használni, kezelni, egymás között felosztani, vágatni stb.112 A Viszlóval határos Apáthiban is hamar megindult a rendezés. 1841. január 30-án a jobbágyok panasszal fordultak a vármegyéhez, hogy a megye által készített országút - mely Apáthin keresztül vezet — elkészült, de az építés során olyan sok kárt szenvedtek a jobbágyok a határaikban, hogy most már a vármegyétől kérik az orvoslást, mondván: „...ez a házi fundusunk a sessióhoz mérve oly kevés, hogy némely polgártársunk rajta megfordulni sem képesek...1,113 A rendezés 1842-ben gróf Zichy Károly kérésére indult el. Előtte a jobbágyokat felvilágosították a rendezés céljáról: „az uraság jobbágyok kérésére ezen birtokot rendbe szedni és amennyire lehet s a helyszíne és a körülmények engedték az osztályzat és újabb törvények szerént összesíteni, egy tagban kihasítani és kinek-kinek illendőségét erdőben és legelőben kiadatni akarja...” Kapotsfy Mátyás uradalmi ügyvéd szerint előnye még, hogy a „belsőségek tágasabbak lesznek... rétek összehúzatva tagosítattnak... a szántóföldek háromnyomásban fognak kiejtetni dűlő utakkal el látva...”114 Az ekkor megindult legelőelkülönözés is elkezdődött, telkenként 10 holdat ítéltek meg az, Apáthi közönségnek”. A faizásnál két holdat ajánlott meg az uradalom, de ez az ügy 1848-ig nem zárult le, egyébként is a jobbágyok 1848-ban megtagadták az adózást, s ezért az uradalom eltiltotta tőlük az erdő-, illetve fahasználatot. Idézzük az uradalom ügyvédét: „mivel a jobbágyok válasza erre az volt, hogy 1848-ig folyamatosan gyakorolták a faizást, s csak három évekkel ezelőtt tiltattak ki” (ti. 1850-ben). A per végére aztán az uradalom meggondolta magát, s két holdat elismert a jobbágyoknak telkenként, ráadásul a parasztok a legelőn lévő fát is megkapták. Úgy néz ki, hogy az 1840-es évekbeli rendezéseknél a jobbágyok a legelőn lévő fát nem kapták meg, ezért aztán az ötvenes években újabb pereskedés kezdődött több faluban is az újonnan felállított (1856-tól) úrbéri bíróságok előtt, aminek végén meg is kapták illetményüket a parasztok.115 1856-ban tárgyalták meg annak az 50 2/8 holdnyi földnek a milétét, hovatartozását, ami valamilyen mérnöki hiba folytán kimaradt a rendbeszedésnél. Az ítéletet a soproni Császári Királyi Törvényszék hozta meg, mely végül is „némely hiányok pótlására” rendelte ezt a földdarabot. A község határának végső rendezése 1856 végén zárult le, melynek során összesen 410 hold legelő és 82 erdő jutott paraszti kézre.116 Miháldiban az 1840-es években indultak meg a tárgyalások, az első lépés itt is a „rendbeszedés” volt, s ezután következett a legelő és erdő elkülönözése. A rendezés nem lett tökéletes, mert az 1846. évi úriszéken öt miháldi jobbágy arról panaszkodott, hogy a „rendbeszedésnél rétjeiknél károsodást szenvedtek”. Ugyanis 199
