Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
dos Miháldiban 4 vrászlói polgár is rendelkezett szőlőfölddel. Ha összeadjuk a vrászlói és a miháldi birtokok nagyságát, akkor kiderül, hogy a Pandúr Pál után maradt szőlőbirtok több mint 4,2 kh-at tett ki, ami ebben a korban tekintélyes nagyságnak minősíthető. Lengyel Imrének vrászlói 0,83 kh-ja mellett Miháldiban 1,26 kh-ja volt még, s ez is mutatja, hogy az 1840-es évektől - vagyis amióta bekapcsolták Miháldi községet az uradalom szerkezetébe - az uradalmon belüli munkaerőmozgás a kisebb határú községektől a nagyobb határú felé haladt, s ez alapvetően a szőlőföldek megszerzésében nyilvánult meg. A pathiak és a simonyiak szőlőbirtoklásának tényszerű adatai is alátámasztják az előbbi feltételezésünket, hiszen nem voltak ritkák a 2-4 holdas szőlőbirtokok sem. Pór István Vrászlón 4 darabban 1150 négyszögöl szőlőt bírt, ezzel szemben a miháldi Gradiskai-hegyen 5,2 holddal rendelkezett. Simon István 389 négyszögöl vrászlói hegyen lévő szőlősbirtokát 4,6 holdas miháldi szőlővel tudta megtoldani, s a sort még lehetne folytatni. A pathiak közül 22-en birtokoltak szőlőföldet a vrászlói hegyen, összesen 18,2 hold szőlővel rendelkeztek, ami átlagban csaknem 1500 négyszögölet jelent. Nyilvánvaló, hogy a csaknem egy kataszterholdnyi szőlő megművelése tekintélyes munkaerő-ráfordítást feltételez, ami a családi gazdaságok megszervezése nélkül nem lett volna lehetséges. A közös haszonvételül területek Joggal jegyzi meg Varga János, hogy „Magyarország, mint az óriási puszták, végeláthatatlan legelők hazája élt a külföldi köztudatban”. A már többször emlegetett kései betelepedés, az alacsony népsűrűség, s a 18. század végi kicsiny majorság azt jelentette a vrászlói uradalomban, hogy a nagybirtok jelentős része a falusiak, vagy a szomszéd területek lakói, illetve a földtulajdonosok által közösen használt birtoknak minősül. A 18. század vége felé a művelt terület az uradalomból még mindig csak 15-2096-nyi lehetett, a többit szabadon használható erdő, legelő és mocsár borította.103 Ugyanakkor a több ezer holdas erdő, s benne a tisztások és legelők a gazdasági fejlődés potenciális forrásai voltak, hiszen a szántóföldek létrehozása fordítottan volt arányos az erdőterület változásával. Mindenesetre tény, hogy 1819-ben az uradalom területéből még mindig 6296-ot tett ki az erdő.104 Jól mutatja a folyamatos tájalakítást, hogy 1848-ban viszont már csak 2796-os volt az erdőterület aránya.103 Az 1848 előtti magyar nagybirtok - mint agrárszervezeti egység - ún. közös haszonvételű földekkel is bírt, tehát olyanokkal, amelyeket az uraság és a jobbágyság együttesen használt. A két legfontosabb forma az erdő és a legelő. Az okszerű mezőgazdaság, a racionális üzemszervezeti formák és a mezőgazdasági szakiroda- lom akkori modern eszméi egyaránt megkövetelték a reformkorban, hogy a tradicionális vonásokkal terhelt „Agrárverfassung”-on változtassanak. A reformkori országgyűlések határozatai lehetőséget teremtettek arra, hogy az addig közösen használt földeket egymástól elkülönözzék és tagosítsák, ezzel megteremtve a beruházások s a célszerű agrártermelés objektív alapját.106 A vrászlói uradalomban is hamar megindult ez a folyamat, mely egyébként az 1848-as jobbágyfelszabadításig Somogybán „aránytalanul kis területen ment végbe.”10 Uradalmunkban 20 évig tartottak az ezzel kapcsolatos perek, egyezségek. A következőkben ennek a sajátosságait fogjuk megvizsgálni. (A forrásokról annyit, hogy a Somogy Megyei Levéltár „úrbéri perek” fonójában az uradalom hét falujából hatnak megmaradt az anyaga, csupán az „uradalom főjéé”, Vrászlóé hiányzik.) 197
