Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
Mindenesetre tény, hogy a 18. század utolsó harmadában az úrbéresek által használt telki állomány nagysága lényegesen megnőtt. Míg 1767-ben még csak alig négy hold jutott eg)' úrbéres családfőre, addig a század végén már átlagban 10 holdat birtokolhattak. Számításaink jelen esetben csak a szántó és a rét adatait tartalmazzák, az egyéb nem telki típusú földet most nem vettük számításba. Ugyanakkor ez az arány már azt is sugallja, hogy a jobbágyi-zselléri gazdálkodásban vélhetően egyre fontosabb szerepet játszhatott a földművelés, s a regulációval valószínűleg a „szabad földek” egyre zsugorodtak. A Boronkay-korszak végét tehát a terjeszkedő területű majorság és korlátok közé szorított jobbágyi földhasználat együttesen jellemzi a 19. század első évtizedében. Hogy ez mennyire így van, jól mutatja egy 1819-es uradalmi felvétel is (időközben Simonyi is az uradalomhoz került, de ott is a mozdulatlanság figyelhető meg). A vrászlói kerület úrbériföldviszonyai 1819-ben Falvak 1 2 3 4 5 6 7 Vrászló és Path 121/2 46 300 126 157 37 11 Simonyi 2 3/4 3 66 28Összesen: 151/4 49 366 154 157 37 11 (1 = jobbágyülés; 2 = belső fundus; 3 = szántó, holdban; 4 = rét, holdban; 5 = szőlő, holdban; 6 = szőlőláb, holdban; 7 = kenderföld, holdban) Forrás: SML Ö. 221. A Festetics-birtok összeírása. Az adatokból némi utánszámítással kiderül, hogy a három faluban egy úrbéresre átlagban egy hold belső házhely (intravillanus fundus), körülbelül hét hold szántóterület és három hold kaszálórét jutott. Figyelembe véve a mindenkori összeírási aránytalanságokat, pontatlanságokat, azt mondhatjuk, hogy az úrbéri telekviszonyok a 19- század első két évtizedében nem módosultak. Ez némileg „specifikum” is, hiszen a szakirodalom szerint Somogy vármegyében 1812-ig tartott a telkek szaporodásának korszaka.42 Láthattuk, hogy a dinamikusan növekvő urasági gazdálkodás itt hamarabb lezárta a folyamatot. A század első harmadában tehát már rögzített jog- és birtokviszonyok mellett gazdálkodhattak az úrbéresek. Ugyanakkor a Festetics-féle adósságok kielégítésére a zárgondnoknak minden pénzszerzési lehetőséget meg kellett ragadnia, így nem véletlen, hogy a húszas években néhány fővel nőtt a telkesek száma. Egy 1822-es felmérés már 10 vrászlói szesszionalistáról,43 11 simonyi telkesről és 28 pathi jobbágyról tudósít, s a rendelkezésre álló névanyagból az is megállapítható, hogy az uradalom területén megjelentek a „fi” végű nevek, amik azt mutatják, hogy a lassan túlnépesedő jobbágyi családok már kibocsájtják az új generációt, s ez új telkek alapításában öltött testet. Az uradalom történetében egyedülálló forrásnak számít az 1830-as funduális könyv adathalmaza.44 Az 1830-as évekre az uradalom részben a megváltozott úrbéri állomány, részben a leendő, tervezett betelepítés, s nem utolsósorban az eladási szándék miatt pontosan felmérette saját területét az utolsó négyszögölig. Ez egyben lehetőség a kutató számára, hogy a reformkor eleji vrászlói, pathi, simonyi úrbéres telekviszonyokat az eddigieknél pontosabban határozhassa meg. 185
