Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
A mezőgazdasági termelés feltétele és tényezője annak tere: a termőföld. A föld léte az iparosodás előtti társadalmakban minden szociális és gazdasági kérdéssel összefüggött, hiszen a föld volt az élelmiszertermelés s a megélhetés alapforrása. A gazdaságtörténeti vizsgálatok is rámutattak már a földbirtok komplex elemzésének szükségességére. Néhány szempontra azonban külön fel kell hívni a figyelmet. 1. Nagyon fontos tekintetbe venni, hogy a földnek természeti adottságai vannak, amik önmagában is értékessé vagy értéktelenné tehetik. Gondoljunk csak arra, hogy a sűrűbben lakott vidékeken az alaptőke (föld) ára a keresleti viszonyok miatt mindig magasabb, mint a ritkán lakott területeken.32 2. A földnek van egy sajátos önregenerációs képessége, ami a mezőgazdaságban megnyilvánuló alacsonyabb tőkehatékonysági, s az abból is következő gyenge jövedelem-felhalmozási vonása mellett képes az ipar tőkeigényesebb termeléséből fakadó cserehátrányokat kompenzálni, s ez azt is jelentheti, hogy a mezőgazdaság a gazdasági növekedés kulcsfontosságú ágazatává is válhat.33 3. A folyamatos művelés során a földbirtok ráfordításokat is feltételez, ami annyit jelent, hogy a termelési folyamat alkalmával - akár immanensen is - értékviszonyok fognak megjelenni. Az is egyértelmű, hogy a gazdasági fejlődéssel párhuzamosan egyre kisebb lesz a természeti adottságokból, s egyre nagyobb a ráfordításokból származó érték nagysága. Ezt a folyamatot láthatjuk kibontakozni a mezőgazdasági forradalom idején, ami a kontinens nyugati térségeiben a 18. századtól indult meg.34 A 18. század első harmadának végétől ugrásszerűen megnőtt népesség lényegesen nagyobb méretű élelmiszerbázist feltételezett. Említettük már, hogy szintén e század volt az a korszak, amikor látványosan javultak az agrártermelés s ezen belül főleg a gabonatermelés ár- és költségviszonyai. Ezzel együtt nőttek a munka- és tőkeráfordítások, aminek csak a határtermék szabott gátat. így érthető, hogy az európai mezőgazdaságban hatalmas méretű földnyerési folyamat indult meg. Franciaországban 10%-kal, Schleswig-Holsteinben 20%-kal nőtt a művelt terület, míg Angliában a 18. század durván 25%-kal növelte meg a használt területet, s ezzel együtt megindult az „enclosure”, a bekerítés folyamata: 1721-1750 között még csak 100, ezzel szemben 1750-80 között már 642 bekerítés zajlott le, ami már lehetőséget adott az elkerített és tagosított földek nagyüzemi típusú hasznosítására.35 A művelt föld kiterjesztése lényegi természetalakító tevékenységet feltételezett, vagyis mocsarakat csapoltak le, erdőket irtottak ki, legelőket törtek fel stb. Franciaországban pl. 1766-1780 között 400 000 hektár lecsapolására adtak ki kormányzati engedélyt. A saltus visszavonulásával virágzó gabonatáblák születtek, mintegy ötszörösre növelve az egységnyi földből nyerhető kalóriamennyiséget.30 Az úrbéresek és telekviszonyaik Magyarországon 1767. január 23-án rendelték el az úrbéri rendezést, aminek során pontosan felmérték és szabályozták az ország jobbágyi és zselléri tömegeinek földhasználatát, megszabták az egységnyi földnagyság (telek) után járó kötelezettségeiket, s egyben világos jogi határt húztak az úrbéres és az urasági földek közé.37 Az úrbérrendezés a vrászlói birtokkerületben meglehetősen kezdetleges viszonyokat talált, hiszen mindössze 22 úrbérest tudtak összeírni, s azok is minimális földdel rendelkeztek.38 183
