Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 24. (Kaposvár, 1993)
Kaposi Zoltán: Népességnövekedés és paraszti földhasználat a vrászlói uradalomban a 19. század első felében
vrászlói birtok tőszomszédságában lévő Déd (Nemesdéd), ami egy nemesi közbirtokosságot jelentett, s állandó bérleti igényével komoly jövedelemképző funkciót adott a vrászlói tulajdonosoknak. De említhetjük Vése és Miháld falvakat is, vagy a Zala megyei határokon túl lévő településeket is. A népességfejlődés bemutatásához az 1784-es összeíráson kívül a 19. század első felében még kettő hasonló áll rendelkezésre, az egyik 1804-ből,16 a másik 1841-ből17 származik. Ami igazából lényeges, az az, hogy a felvételek szempontjai szinte teljesen megegyeznek, s ez megkönnyíti a változások megállapítását. Javítja vizsgálódási lehetőségeinket, hogy ebből a korszakból már számos történeti statisztikai leírás is rendelkezésre áll, mint pl. Ludovicus Nagy, Fényes Elek stb. munkái,16 ugyanakkor a húszas évektől érdemlegesen megszaporodtak az uradalmi összeírások is. A vrászlói kerület népessége 1804-ben 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 Vrászló 18 35 7 — 11 19 52 81 170 48 5 14 Path 33 50 21 3 4 20 85 123 256 69 4 25 Gardos — 142 4 15 14 — 58 16 5 7 Simonvi 12 25 9 2 5 11 27 62 116 22 4 12 Összesen 63 124 37 7 24 65 178 266 600 153 18 58 (1 = ház; 2 = család; 3 = paraszt; 4 = polgár és kézműves; 5 = nemesek szolgái; 6 = zsellérek, lakók; 7 = fiaik; 8 = nők; 9 = férfi és nő együtt; 10 = fiúgyermekek 1-17 éves korig; 11 = 17-40 év közti férfiak; 12 = 40 év fölötti férfiak) Forrás: SML. Ö. 79. Simonyi falu népességét leszámítva a vrászlói birtokok népessége 1804-ben 484 főt tett ki. Szembetűnő, hogy míg az 1784 előtti húsz évben megnégyszereződött a népesség, addig a józsefi összeírást követően alig mutatható ki valami növekedés, s ez különösen akkor föltűnő, ha az 1786-87-es 436 főhöz viszonyítunk. Mi lehet a viszonylagos stagnálás oka? Az egyik lehetséges magyarázat a földbirtok rendelkezésre állásával kapcsolatos. 1796-ban regulációt hajtottak végre,19 aminek során pontosan számba vették az úrbéresek földjeit. Boronkaynak föltétlenül szükséges volt tudnia, hogy mekkora birtokon gazdálkodhat, ami viszont az úrbéresek földjeinek világos határt húzott, hiszen innentől kezdve a szaporodó népesség számára nem volt biztosítható a korlátlan mennyiségű föld, azt csak erdőirtással, lecsapolással lehetett megszerezni. Ugyanakkor az egész országra jellemző gyenge gazdasági évek jelentőségét sem hallgathatjuk el. Főleg a kilencvenes évek hoztak sok esetben katasztrofális termést, több esetben a Helytartótanácsnak kellett különleges intézkedéseket hoznia. A kedvezőtlen terméshozamok nyilvánvalóan nem javították az agrárpopuláció megélhetésének esélyeit. A tradicionális népességek ilyen esetekben társadalmi mozgalmakkal, belső migrációval, termékenységcsökkenéssel stb. válaszolnak az őket ért kihívásra.20 S akkor ne felejtsük el, hogy a századforduló környéke a napóleoni háborúk kora, ami hozzávetőleges szakirodalmi számítások szerint is 120-150 000 fővel csökkentette a munkaképes lakosság nagyságát az országban. 180
