Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Az andocsi ferences búcsújáró hely egyes szoboralakjai nem véletlenül mutatnak rokonságot a sárdival, hiszen 1744-1774 közt andocsi atyák szolgáltak itten. A ferenceseket nagyon tisztelő Somssich Antal külön oltárt szentel Szt. Antalnak (oltárkép) és Szent Ferencnek (jobb oldali szobor), de a népszerű Nép. Szt. János is ott látható (bal oldali szobor). Fent a magasban Kér. Szt. János festménye. A másik mellékoltár, a szószék mellett Szt. Annát ábrázolja leányával, Máriával. Fent Szt. József a gyermek Jézussal. A két szobor is az 1700-as évek népszerű két szentjét ábrázolja: Szent Borbálát és Alexandriai Szt. Katalint. A főoltár azonban magasabb mindkettőnél. Csaknem 7 m magas. Fent a betlehemi születés, lent a nagy oltárképen a Szent- háromság (ez a búcsú ünnepét idézi eszünkbe!), balról Szent Sebestyén vértanú, jobbról Szt. Rókus szobra. E két szent is az andocsi templomot idézi stílusával... Sajnos sem a festők, sem a szobrászok, sem az oltárkészítők neveit nem ismerjük. 7. A ferences atyák és a bajomi plébánosok kapcsolata Az 1740 előtt a bajomi plébánia területén megfordult ferences atyák a következő plébánosoknak nyújtottak kisegítő szolgálatot, főleg húsvéti és karácsonyi gyóntatásban: Újhelyi Jánosnak (1717-1721), Kiss István Józsefnek (1721-1734), Csallyán Ádámnak (1734—35), Kántor Istvánnak (1735-1738) és Apáti Jánosnak (1738-1743). Apáti János működése alatt, 1740-ben alapította meg az új sárdi földesúr és kegyúr a sárdi házikáplánságot. Ezek az első atyák Segesdről jöttek, de csak 1744-ig. Fekete Márton plébános (1 ”43-1746) működése elején, 1744-ben történik a fordulat: az andocsi kolostorból kér káplánokat Somssich Antal. Egyébként tudjuk már, hogy éppen Fekete Márton adott igazolást 1744-ben arról, hogy egészen eddig Sárdon is koldulhattak a Szt. László-tartománybeli atyák, így a segesdiek is. Szeretnénk megtudni az 1740-től Sárdon működő ferences káplánok neveit, de sajnos meg kell vallanunk, hogy sem Fekete Márton, sem utóda, Fodor András (1746-1749) nem vezette lelkiismeretesen az anyakönyveket. A sárdi házikáplánok egészen bizonyosan megküldték mindig Bajomba az adatokat a keresztelésekről, temetésekről stb., de ezeknek a feljegyzései közt hiába keressük. Egyébként 1745-ben éppen Fekete Márton készítette el a Veszprém által megkövetelt lélekösszeírást, de első pillantásra megállapíthatjuk annak hiányosságait, felületes elkészítését, főleg ha összehasonlítjuk más, lelkiismeretesebb plébánosok összeírásával. Fodor idejére esik az 1748-as Visitatio Canonica jegyzőkönyv megszületése: a török kor utáni első nagy bérmálás érdekében íratja össze Padányi Bíró Márton mindazokat, akik elsőáldozásra, majd bérmálásra alkalmasak voltak. Végre Szombathelyi Pál plébános (1750-1763) az első, akinél ráakadunk név szerint is sárdi házikáplánok nevére. így P. Certa Kapisztrán neve szerepel váltakozva Sárd anyakönyveiben. Amíg ugyanis Szombathelyi alig keresztel sárdi csecsemőt, addig csaknem valamennyit e ferences kereszteli. 1751. júl. 23-án bukkan fel a neve először, aztán 1752 elején nem szerepel, 1752. dec. elején azonban újra találkozunk vele. Lehet, hogy a Certa név azonos a Csertával, mely e tájon többször is előfordul az anyakönyvekben. 1753-ban a bajomi pap keresztel Sárdon, míg 1754-ben egymást váltogatják Szombathelyi és a páter. 1755-ben P-Asenius (Arzén!) és P. Certa nevére akadunk, 1756-ban pedig ez utóbbi. Legközelebb azonban csak 1758-ban akadunk ismét ferencesre Sárdon, amikor már kész a sárdi új templom is: P. Csébi szerepel itt, míg Vrácsikon Cirill atya is keresztel. Júliusban P. Simon is keresztel mindkét helyen. Tény, hogy 1763-ig, Szombathelyi távozásáig egymást váltogatják Sárdon az andocsi 62
