Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dóber Viktor: Ferences házikáplánok Somogysárdon és Somogy megyében 1740-1884
Elmondják, hogy a Szt. László-tartomány atyái rávették a zágrábi püspököt, hogy a különben veszprémi püspök joghatósága alá tartozó plébánosok által pl. Lendva (Alsó-), Lenti, Csesztreg, Turniscsa és több, Zala területén levő helységben kihirdetik a híveknek a templomokban ájtatosságok alkalmával, hogy ne engedjék ide koldulni a mariánus atyákat, pedig ez az ő területük.'48 És ez a nép nagy megbotránkozására történik, mert a hívek megütköznek a szerzetesek egymás közti vitái felett, és a marianiták sérelmére megy ez végbe. A Szent László-rendtartomány atyái szeretik emlegetni sérelmükként a Zalában levő neves búcsújáró hely, Szentlászló (a mai Búcsúszentlászló, régebben: Szenüászló Egyháza) marianus kézre való kerülését. A csodatévő kápolnát még Széchenyi püspök adta oda a Szt. László-tartománynak, de mivel ezek ott hagyták a kápolnát a falu népte- lensége miatt, a püspök elvette tőlük, s akkor adta oda a marianitáknak. Ezek után bővítették ki ők a kápolnát Isten dicsőségére, és annyira, hogy ma már teljesen felépült, és a konvent is helyet kapott. Ha most látnák ezt a ladislaiták, bizonyára nem vezetnék ide a zágrábi püspököt, hogy a híveket rávegyék, hogy a Szt. László-atyáknak alamizsnát adjanak. De mivel marianiták lakják a kolostort Szentlászlón, most mindent elkövetnek, hogy aláássák a marianiták és a veszprémi püspök tekintélyét. Főleg Both nevű ladislaitának a Somogy megye elé terjesztett állítása feltűnő: „Demum depulso Turea 1687 recuperatis finibus limitibus, quaestuationibus et Parochys omnino penes Ladislaiano remaneant”, vagyis Both szerint a török 1687-ben történt kiűzése után a visszaszerzett koldulási helyek és plébániák egészen a Szt. László-tartományra maradtak... Both tehát nem elégedett meg azzal, hogy a koldulási jogot elvitatta a másik tartománytól, hanem még azt is állította, hogy csak a ladislaitáknak volt joguk még egyes plébániák vezetésére is. Nem voltak megelégedve az 1745. évi egészséggel ezen atyák, szeretnék kiszorítani a marianitákat e helyekről. Most kénytelenek ezért a püspökhöz fordulni panaszukkal... d) A marianiták további sérelmei... A püspökhöz írt panaszlevélben a keszthelyi, andocsi, búcsúszentlászlói és főleg az atádi Czinderi-féle rezidencia, valamint a segesdi adminisztráció ügye sérelmes számukra. Az történt ugyanis, hogy Széchenyi Antal segesdi gróf megfelelő egyházi személy híján nevezett ki ferences szerzetest Segesden, Czinderi pedig Somogy megye tiltakozása ellenére ladislaitákat vezetett ide. Festetics Kristóf 1746. aug. 16-án Marcaliban tartott gyűlésen is felszólalt a marianiták jogaiért, de ennek ellenére is Atádra ladislaita atyát vezettek be. Czinderi, az alapító azonban magabiztosan jegyezte meg: „ergo demoliatur, ego parum curo”, vagyis: keveset törődöm azzal, ha lerombolják is... Ebből kitűnik, írják a panaszosok, hogy milyen gyorsan hozták létre az atádi konventet. Kérik a püspököt, ő vegye kézbe az ügyet.49 Az atádi Czinderi családról Csánki többször is megemlékezik. Már 1573-ban egy bizonyos Czindery Pál volt Atád földesura, majd a török kiűzése után 1722-ben Czindery Ferenc Ignác kapja meg, aki a Szent Ferenc-rendet telepíti ide. 1740-ben részükre rendházat, 1761-ben pedig templomot épít, tornyát azonban csak 1843-ban toldották hozzá.50 Csánki azonban azt már nem beszéli el, milyen vita támadt a két rendtartomány közt Atád betöltése miatt. Az 1975. évi Schematismusból azt is megtudhatjuk, hogy mikor 1722-ben Czindery földesúr adminisztrátorként meghívta és kinevezte a zágrábi püspök joghatósága alatt működő papokat, akik 1729-ig voltak itt, akkor az is kiderül, hogy a Dráva melletti falvak Zágráb egyházi fennhatósága alatt voltak. A ferencesek 1731 -ben telepedtek vissza Kanizsáról ide Atádra, de az 1733- évi 58
