Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Borsa Iván: A Mérey család levéltára (1265-1526) (Első rész)
Fekete Nagy Antal nevéhez fűződik az az akció, amelyet egymaga hajtott végre annak érdekében, hogy a múzeumi törzsanyag mintegy 10 000 középkori oklevelet tartalmazó részét áttekinthetőbbé tegye. E munka során kiemelte azokat a darabokat, amelyek megállapítása szerint valamelyik szervesen létrejött levéltári fond részét alkották. A munka eredményeképpen (számos kisebb egység mellett) hat nagyobb családi levéltár és Sebenico város levéltárának oklevelei kerültek ismét együvé, köztük a Szalay Ágoston gyűjteményében fennmaradt Mérey-oklevelek, amelyek 1949-ben a Diplomatikai Levéltárban a DL 49220-DL 49368 jelzet alatt nyerték el mai helyüket. Fekete Nagy Antal vázolt munkáját megkönnyíthette, hogy ennek a levéltári egységbe tartozó daraboknak a hátlapján nemcsak a Szalay Ágoston gyűjteményét jelző múzeumi bélyegző volt olvasható, hanem a XIX. század második feléből származó, fekete antracéntintával írt sorszám is 1-től 151-ig, azonkívül - valószínűleg ugyanattól a kéztől származó - f. h. RB szignó, amely a két betű közös vonásainak egybeírása miatt első látásra inkább BR-nek látszik. E forrásközlés elkészítése során sikerült megállapítani, hogy az utóbbi feljegyzés, és valószínűleg a sorszámozás is, br. Radvánszky Bélától (1849-1906) származik. A/ h. rövidítés pedig a.felhasználta szó - más akkori kutatók által is sajnálatos módon alkalmazott, az eredeti hátlapjára írva - rövidítése. - Radvánszky Béla ugyanis- a Mérey család birtokából származó okleveleket kölcsön kapta Szalay Ágostontól és lemásolta azokat tervezett forráspub- likáció-sorozata részére. (Ez a kézirat a Radvánszky család sajókazai levéltárában - P 568, 27. kötet - található.) Radvánszky Béla kéziratát Nagy Gyula akkori országos levéltárnok, több középkori forráskiadvány készítője, összeolvasta és javította, de sem ebből, sem más hasonló kéziratából egyelőre nem ismert oknál fogva nyomtatott oklevéltár nem lett. Radvánszky kéziratából megállapítható, hogy az általa lemásolt okleveleknek sorszámozása a 151. számmal nem ért véget, hanem 1526 utáni iratokon még folytatódott. Ha Fekete Nagy Antal ezeket az iratokat is kiemelte 1945 előtt, akkor ezek 1945-ben az ostrom idején keletkezett tűz áldozatai lettek. Ha a múzeumi törzsanyag évrendi sorozatának 1526. utáni részében maradtak, akkor ezek a darabok ennek a gyűjteményrésznek átrendezése során keletkezett valamelyik - még megállapítandó - állagban volnának keresendők. Radvánszky kézirata nyújtott magyarázatot ahhoz is, hogy az 1-151. sorszámból miért hiányzanak a 96. és a 108. számú darabok. A kéziratban ugyanis megvan a 96. számú irat másolata 1436-i évszámmal, de ezt az összeolvasó Nagy Gyula - helyesen - 1536-ra javította. így ez az irat a nemzeti múzeumi rendezés során már az 1536-os évhez került. A 108. számú iratnak is hasonló sorsa lehetett, de erről feltételezhető, hogy már Radvánszky észrevette, hogy.későbbi keltezésű, és már másolás előtt helyére tette. Mint az alábbiakban az egyes oklevelek végén megadott hivatkozásokból látszik, viszonylag kevés oklevél. adatai láttak eddig akár teljes szövegben, akár kivonatban nyomtatott formában napvilágot. Fejér György Codex diplomaticus-ának V/2. kötetében IV. László király egy mandátumát az átíró somogyi konvent jelentésével - a család levéltárában Nyitra megyében őrzött eredeti alapján - közölte. Ennek az oklevélnek eredetije ma nem ismert, közlése az alábbiakban egy 1395. évi átírás alapján történik. Egy oklevelet a Hazai okmánytár VII. kötete publikált XIX. századi másolat alapján. Közlése most eredetije alapján történik. - 1923. után, minthogy az oklevelek a kutatás számára akadálytalanul hozzáférhetővé váltak, már több oklevélszöveg jelent meg nyomtatásban - teljes szövegű másolatban vagy kivonatban, így 4
