Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
Az 1693- évi hadjárat Igen szűkén mérte a sajtó az elismerést, a magyar katonaság mintha eltűnt volna a mellékhadszínterekről is. Igaz ilyen későn még nem jött össze a szövetséges hadsereg a Mohácson illetve Eszéken tartott mustrára. A hannoveri csapatok csak szeptember elején értek táborba. Az első érdekes hír is szeptemberi sajtótudósításból származik. Péterváradi levélből közölték, hogy az új hajóhadnál a nagyobb hajókon, német tüzérek, holland tengerészek, 100-100 magyar lövész teljesített szolgálatot. A Bécsben, Münchenben, Frankfurtban, Rómában megjelent újságok - átvéve egymástól a tájékoztatást - az átszervezett dunai flottillát nagy részletességgel ismertették, kiemelve, hogy a tüzérek és a „gyújtó hajók”, valamint a magyar „puskás legénység” a vízen stratégiai feladatok ellátására képes.100 Az 1693- év legkiemelkedőbb hadászati eseménye a szövetségesek Belgrád elleni támadása, az erőd ostroma. Ha nem is vereség, de azzal felérő visszavonulás volt a Croy tábornagy által vezényelt hadjárat. A sajtó, talán először, rendkívüli módon körülményesen tudósít hatalmas terjedelemben az eseményekről, elhallgatva, vagy tapintatosan és körmönfontan megfogalmazva Croy herceg sikertelenségeiről. A „Mercurii Relation” az egyetlen újság, amely a Belgrád elleni sikertelen rohamban kiemelte a magyar gyalogos hajdú csapatok halálmegvető bátorságát és a következőket írta: „...a herceget nem lehetett lebeszélni a roham kilátástalanságáról, úgy indultak a csapatok, hogy egyetlen megmászható rés nem volt a déli falon sem. Az éjszaka sötétjében szinte egymást sem látták a megkésett rohamban. A magyar hajdúk és a lóról leszállt Batthyány-huszárok gránátesőben nyomultak a falakra. Ezeknek a katonáknak az élete állandó háborúban múlott el. Talán fásultságból is, vagy a megélhetésüket egyedül jelentő zsákmány reményében, mindenesetre csodálni való vakmerőséggel rohantak előre. A fegyelmük a legkitűnőbb császári ezredekével vetekedett... a soraikban a veszteség óriási volt, talán többen csak az első sorban rohamozó Seybelsdorf altábornagy vezette bajorok közül haltak meg...”101 Az 1694. évi hadjárat A kettős front nagy megpróbáltatások elé állította a szövetséges csapatokat és a hadseregek vezérkarait. Júliusig szinte egyébről sincs tudósítás, mint arról, hogy milyen módon lehetséges a fősereget a délkelet-európai fronton felállítani, megerősíteni, s az ehhez szükséges összegeket hogyan lehetséges előteremteni. Az első magyar vonatkozású hírt a „Wöchentliche Reichs Ordinari Zeitungen” 1694. augusztus l4-i (No. 33) számában olvashatjuk. A flotta általános erősítésére törekedett a Haditanács, ezért újabb holland matrózokat toboroztak, továbbá magyar lövészeket állítottak hadrendbe a hajókon. A flottához Zichy István gróf tábornok Győrből 40 kisebb hajóágyúat, 660 gyalogos hajdút küldött 20 csajkán a Péterváradnál táborozó főparancsnoksághoz. Antonii alezredes ugyanebben az időpontban 150 magyar huszárral portyázva Temesvár környékén, legyőzött 400 fős ellenséges gyalogosegységet, közöttük egy század arnaota volt.102 A híradások részletesen tudósították a Péterváradnál folyó harcokról, és fel-fel villantanak epizódokat a magyar huszárok és hajdúk küzdelmeiről is. A hajók most kulcsszerepet kaptak. Pétervárad bombázását a folyók felől csak a flottilla tudta megakadályozni. Ezért a leggyorsabb alakulatokat vezényelték melléjük, hogy a partról támogassák őket. így a magyar és rác könnyű lovasság kapta ezt a feladatot.103 Polland tábornok többek
