Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
A Somogyi Levéltári Napok '91 és Hanák Péter akadémikus 70. születési évfordulója alkalmából rendezett emlékülés előadásai - Szita László: A magyar katonaság törökellenes küzdelmének nyugat-európai sajtóvisszhangja 1688-1698 között
részben foglyul ejtették.”53 Szeptemberi bécsi tudósítás még mindig arról adott hírt, hogy a török az eddig bevált taktikával tartja fenn a védőkben a hitet, most azt a levelet olvasta fel ágyúlövések kíséretében, amit állítólag a szeraszkier küldött Eszék mellőli táborból, segítséget és felmentést helyezve kilátásba.54 Most értesülhetünk arról, hogy Batthyány magyar-horvát lovassága mellett Bestercky (Biestercky) főstrázsa- mester (Obristwachmeister)55 600 magyar lovassal ugyancsak Kanizsa körüli blokádban küzdött.56 A szeptemberi nyugati újságok nagy részletességgel és kitörő örömmel számoltak be a császári fősereg Grabovác, Nis, Viddin mellett aratott hatalmas győzelmeiről. A magyar csapatok részvételéről eléggé szűkszavúak. Igaz, nem emelnek ki nemzetiségek szerint másokat sem. Pálffy Miklós magyar hajdúinak hőstetteiről azonban megemlékeztek. Szeptember 8-i bécsi haditudósítás utalt arra is, hogy BadeniLajos őrgróf „...a magyar és rác könnyűlovasságot a szétszórt ellenség üldözésére rendelte, azok nagyszámú, az erdőkbe és mocsarakba menekült törököt kutattak fel és lemészárolták őket, fejüket a táborba hozták...”’ A bádeni őrgróf, hadseregfőparancsnoknak a császárhoz küldött főjelentése is több részletet közöl a magyar és rác könnyűlovasság felhasználásáról a Morava völgyében végrehajtott hadjárat idején. A sajtótudósítások több részlete csaknem szó szerint megegyezik a császárnak küldött jelentések szövegével, ami ismét alátámasztja a már többször hangoztatott nézetünket, hogy a haditudósítások jelentékeny része közvetlen udvari körökből adott információk, értesítések alapján íródtak. Elsősorban ez a bécsi tudósításokra, de a müncheniekre is biztosan megállapítható. Nyilván ezt a módszert alkalmazták a többi tudósítások közlésénél is. 1689 szeptemberében a kanizsai blokád, a moravai hadjárat hírein kívül, az erdélyi hadszíntéren is magyar részvételről találunk utalásokat az „Extra Schreiben” első oldalán. Nagyszebenből érkezett jelentés szerint „...Haussier tábornok’8 ...a Degni lovasezredével Orsóvá ellen vonult, hozzá csatlakozott öt dragonyos század, kb. 2000 székely és szerb huszár, együtt mintegy hatezer fős hadtesttel az ellenséget kívánja elűzni, továbbá a folyó túlpartján táborozó Thököly seregét megpróbálja harcra késztetni. A tábornok további célja, hogy a Havasalföldre vonul és megkísérli rábírni az „oszpodárt”, hogy a császár hűségén maradjon, továbbá megvédje Erdélyt és Vlah-földet a készülő tatár betöréstől.”59 Nagyon fontos stratégiai célt igyekeztek megvalósítani. Vaskapu elfoglalásával ugyanis megakadályozhatták volna a Temesvárnak, Váradnak nyújtandó török segítséget, elvágva az utánpótlás vonalát. Az akció sikeres végrehajtásában nem kis szerep juthatott volna a székely-magyar egységeknek. Az esztendő utolsó nagy jelentőségű hadműveleteiben gróf Csáky László, Pálffy Miklós magyar huszárezredei, Batthyány esztergomi kapitány magyar lovas- és gyalogos zászlóaljai, Deák Pál könnyűlovas rác ezredei elismerésre méltó haditetteket hajtottak végre. Piccolomini altábornagy csapatai Üszkübig (Skopje) jutottak előre, azt elfoglalták és stratégiailag is indokolatlanul, felégették. December 8-i bécsi tudósítás számolt be Piccolomini főleg lovasokból álló hadtestének hadműveleteiről, amelynek során Pirot, Novipazar, Mitrovica, Pristina, Kumanova, Stypoho (Stypovo) Skopje török városokat lerohanták. Gróf Csáky-huszárok és a császáriak közül a Hannoveri ezred tüntette ki magát bátorságával és kíméletlenségével.60 305
