Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bognár Tibor: Adalékok a Volksbunddal szembeni ellenállási törekvések történetéhez Somogy megye németlakta falvaiban
Gestaponál kieszközölte, hogy közülük 11-et, akik már a kaposvári Baross-laktanyá- ban teljesítettek szolgálatot, hazaküldjenek. így azután kénytelenek voltak a hamarosan bekövetkező német sorozáson megjelenni.15 Teklafaluban, miután a Volksbund elkészítette a sorozandók listáját, 44 személy részére kézbesítették ki a behívókat. A besorozandók között azonban számosán voltak olyanok, akik 1941-ben magyar anyanyelvűnek és nemzetiségűnek vallották magukat, így nem is eshettek volna a német sorozás alá. Ezért akciót indítottak a sorozás alól való mentesülésük érdekében. írásbeli nyilatkozatot szerkesztettek, melyet 18 aláírással eljuttattak a Honvédelmi Minisztériumba. Kérelmük eredményre vezetett, mert ott megállapították, hogy kívül esnek a német sorozóbizottság hatáskörén.16 Kisberkiben a községi bíró július 17-én a német sorozóbizottság elé citált 40 hadkötelest saját felelősségére egyszerűen hazaküldte, így vonva ki őket a sorozás alól.1 Kaposfőn a vezetőjegyző és a katolikus plébános közreműködésével indult akció annak érdekében, hogy a hadkötelesek a Honvédséghez vonulhassanak be.18 Ráksiban is többen fordultak a magyar hatóságokhoz a Honvédséghez való bevonulásuk érdekében. A kényszersorozottak közül számosán megszöktek, őket a német hatóságok vonták felelősségre.19 Több egyéni akcióról is van tudomásunk: Szulimánban egy magyar érzelmű hadköteles a sorozóbizottság előtt jelentette ki, hogy nem ismeri el Németországnak azt a jogát, hogy őt sorozás elé állítsa. Kijelentette, hogy semmi körülmények között nem lesz német katona. (Ezt a magatartását a nemzethűségi igazoló bizottság sajátos módon nem értékelte demokratikus ellenállásnak.)20 Mikében egy kényszersorozott szintén a bizottság előtt jelentette ki, hogy ő magyar, és a szíve is magyarul dobog, nem kíván a német hadsereghez bevonulni, de magyar katonának szívesen elmegy. (Mégis besorozták, s emiatti elkeseredésében később öngyilkosságot követett el.)21 Almáskeresztúron a sorozásra csak a volksbundistákat állította elő az elöljáróság. A bíró és helyettese kijelentették a bizottság előtt, hogy nincs több német ajkú személy a községben.22 Szórványos ellenállási törekvésre utaló adatok fellelhetők még Barcs, Bő- szénfa, Szabadi, Somogyszil és Kiskeresztúr nemzethűségi igazoló bizottsági irataiban, ezek a megmozdulások azonban eredményre nem vezettek. * * * A kormányzati szervek a Volksbund tevékenysége elé igazi akadályt nem gördítettek, és a mozgalommal szembeni állásfoglalásuk többnyire arra korlátozódott, hogy a közigazgatási és rendészeti hatóságokkal figyeltették annak működését. Ez a passzív magatartás azt az érzetet kelthette az egyébként tömegeiben apolitikus hazai németségben, hogy a Volksbund tevékenysége hivatalos megítélés szerint sem sért államérdeket. Egyébként is erősen kétséges, vajon elvárható lett volna-e az átlagpolgártól olyan politikai éleslátás, mely magát alapszabályában a német kultúra ápolására és a magyar államhoz való hűségre elkötelező szervezetben felismeri azt a szerepet, melyet a hitleri Németország a Volksbundnak szánt. Somogy megye németlakta községeiben szinte kivétel nélkül állandó összeütközések forrása volt a Volksbund szervezkedése abból adódóan, hogy a többség a mozgalomban inkább zavartkeltő eszközt, mintsem saját érdekképviseleti szervét 258
