Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szalvóniába (1880-1914) (Második rész)
Természetesen ennek az átalakulásnak megvoltak az árnyoldalai is, a föld ára fokozatosan megemelkedett. A hagyományos életritmussal és általában az életmóddal szakítani nem képes horvát és szerb parasztok elszegényedtek, közülük sokan lumpenizálódtak. Ebben a helyzetben a nacionalizmus kútmérgezői, akik csak a veszteség oldalát hangoztatták, a kölcsönös nyereséget pedig nem vették figyelembe, a tényeket eltorzítva a nemzetiségiek közötti gyűlölködést szították. Mindezek ellenére ekkor még ezek az akadályok nem szegték a kivándorolni szándékozók kedvét. Horvát—Szlavónországban 1880-ban még csak 41 417 magyart számláltak, tíz évvel később már 68 794-et, 1900-ban pedig 90 180 magyart írtak össze a horvát népszámlálók.2 A népszámlálás adatai azonban nem fedték a valóságot, sok esetben a magyarokat és a németeket is egyaránt horvátként vették számba, mivel azok már megtanulták a nyelvet, vagy pedig már huzamosabb ideje illetőségi jogot nyertek. De hasonlóképpen jártak el azokkal a magyarokkal is, akik már Szlavóniában születtek, akiknek szláv hangzású neveik voltak, vagy pedig vegyes házasságban éltek.3 A horvát nacionalistákat egyre inkább irritálta a szlavóniai magyarság gazdasági térnyerésén túl az a tény is, hogy a demográfiai viszonyok a horvátok részére mind kedvezőtlenebbé váltak. Ez a horvát politika Achilles-pontja volt, amely védelmében harci riadót fújtak, és ezzel előkészítették a nemzetiségiek között kiéleződő atrocitásokat. 1880-ban a magyarság Szlavónia össznépességének 5,7%-át, 1890-ben 7,4%-át, 1900-ban pedig 8,3%-át alkotta. A századelő első öt évében a természetes szaporodásból a magyarság már 13,6%-kaI részesedett.4 A horvát nyelvű lakosság részesedése 1900-ban 39,7% volt, pedig húsz évvel korábban, 1880-ban az összné- pességnek 44%-át tette ki. A szlavóniai szerbek számaránya is hasonló irányba tendált. 1880-ban a három szlavón vármegye össznépességéből 34% szerb volt, tíz évvel később ez 32,4%-ra, 1900-ig pedig 31,6%-ra csökkent.4 A szlavóniai magyarság számarányának növekedéséhez a kivándorolt somogyi parasztok is nagymértékben hozzájárultak. A kivándorlás első szakaszában 1850-1880 között pontosan nem lehet - statisztikai adatok, kimutatások hiányában - számukat meghatározni, egyesek szerint 20 000-en távoztak a Dunántúlról.6 Feltehetően többségük a Drávával érintkező dél-dunántúli megyékből vándorolt ki. Ez az adat alighanem alábecsült, ennél lényegesen többen lehettek. A növekvő amerikai kivándorlás következtében jelentkező emberveszteség irányította a politikusok, az újságírók és a közigazgatási vezetők figyelmét a szlavóniai kivándorlásra. 1890-ben egy belügyminiszteri rendelet hatására az érintett megyéknek, így Somogynak is, tíz évre visszamenőleg kimutatást kellett készíteniük a Horvátországba és Szlavóniába irányult kivándorlásról. Somogy megye alispánja által felterjesztett kimutatásban községenként és járásonként feltüntették a kivándorlás főbb adatait.7 (1. sz. táblázat) 232
