Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából. (Második rész)
a hasig ért, így a meglévőket körültoldták 13-14 cm szélesen régi maradék anyaggal, hogy a kötény, vagy a szoknya korcába be tudják fogni. Ilyen utólagos toldás figyelhető meg néhány ingen.32 A rövid derekú ingeknél az ing hátának (légya) a vászon egész szélességét meghagyva egy kb. 40 cm-es darabot vágtak le. Az ing eleje, mellrésze két darabból állt, és végig nyitott volt. Mindig bővebb a kettő együttesen a hátrésznél, nem hosszabb 35-40 cm-nél. Rendszerint szövött szél van elől, a láncfonalak keresztben futnak le (pl. RRM445)33 Az ing derekát az oldaltoldás és pálha (pájác) beállításával bővítik és teszik kényelmesebbé. Az oldaltoldással a vászon székéből 10-12 cm-es darabot szánnak és 25 cm magasan. A két pálhának 10-12 cm-es négyzeteket szabnak, úgy, hogy egy oldala szövött szél legyen. A szűkítetlen ing karja, bősége egy' egész szél, hossza pedig 35-38 cm. A szűkített ujjak számára hasonló méretű négyzeteket szabtak le, de az ujj alsó harmadából annyit kivágnak, hogy a karra simuljon (kb. 28-30 cm-re). A c) variánshoz azok az ingek tartoznak, amelyeket általában „buzsáki ing”-nek ismernek. A Malonyay-kötet ábrái is zömében ilyenek. Ezeket ünnepen viselték. Szabásukra jellemző, hogy derékrészük az előbbieknél hosszabb, általában 50 cm. Az ing eleje egy' darabból kiszabott, elől félmagasságig hasítva; az eleje részhez 65-70 cm-t, tehát egy egész és 1/3 szelet vesznek. A láncfonalak keresztben futnak. Hátának egy négyzetes darabot vágnak le a vászonból. Az oldaltoldás és a pálha mérete az előbbiekkel azonos. Az ujjak viszont hosszabbak: kb. 50 cm hosszúak, amit még a 6-7 cm-es kézelő is hosszít. Bőségük másfél szélnél is több, mivel az egy és a félszél vásznat nem közvetlenül varrják egymáshoz, hanem 10-12 cm széles különálló szőttesdíszt, esetleg csipkét illesztenek közéjük. (RRM 460; 6851; 6584; 5-6. ábrák) A XX. század elején még használták ezt az ünnepi inget a községek lakói. A kézelő végére vert csipke került, melyet kéthelyi, ún. csicskárosoktól vettek, sőt, színes farkasfog vagy szalag is díszítette. Valószínűnek tartjuk, hogy a fiatal menyecskék bő és betétes ujjú inge volt színes díszítésű (piros, piros-kék), az idősebbeké pedig fehér mintás. Első lépésnél mind a három ingvariánsnál az oldaltoldást kellett a pálhával összeerősíteni. A hegyére állított pálha keskenyen behajtott alsó sarkára 9-10 cm-es szélességig van a toldás rácsúsztatva és tűzőöltéssel (lozica) az ing színe felől ráerősítve. (2-3. ábra) Rendszerint a hátoldalra került az ujjaknak és a hátlapnak összeillesztéséhez a szövött szél, és így díszesen „minden ember kötésével” ( h. prepjeta) fehér, vagy piros fonallal erősítették össze a széleket. A derék elején ilyen díszvarrás nem szerepel az összeillesztéseknél, csak ráfordított szegés. (h. nasva v. našito) Itt az eleje hajlott rá az oldaltoldásra, a pálha szélére és ujjára.34 Aszerint, hogy milyen bőujjú inget varrtak, két, sőt három méter hosszúságú anyagrészt kellett 50-52 cm-re összeráncolni a nyaknál. Ezt keskeny leszegő csíkba, nyakpántba fogták (h. okovrat). A ráncolásnál is többféle megoldás adódott, hogy a ráncok szépen álljanak, megfelelő módon legyenek rögzítve és megfelelő szélességben díszítsék a ruhadarabot. (3- ábra) Az ing alsó szélét, vagy a hasítás két oldalát csak simán szegték, (h. obrubila) Az ujjakon a szőttes, vagy más betét (tacka) leggyakrabban a „minden ember kötésével” erősítik a vászonszélek közé. A nyakpánt élét, hogy ne kopjon ki, hímezik apró tűzőöltéssel (lozica) vagy keresztvarrással. (3- ábra) Az ingek nyakpántjához kötőmadzagot erősítettek. Egyik-másik ingnek a nyakszegé- sén elől szögletes tulajdonjegy is előfordul. 217
