Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Nagy Domokos Imre: Fejezetek az iharosi-iharosberényi uradalmak vadászattörténetéből
Az erdőőrök közül a következők ismertek (szolgálati idejük és helyük jelzésével): Bencze (keresztneve ismeretlen) 1909-1922, Cser; Hócz István 1898, Kani- zsaberek; Kalamár József 1922-1945, Cser; Kovács Lajos 1935-1945, Gágy; Sándor (keresztneve ismeretlen) 1916-1919, Alsóerdő; Szabó Nándor az egész tárgyalt időszakban, Ciperes; Varga László 1925-1945, Alsóerdő.93 Közülük kettőről kell valamivel többet írni. Kovács Lajos volt az uradalom vérebvezetője. 1935 júliusában az uradalom költségén részt vett a Magyar Véreb Egylet gézaházái vérebvezetői tanfolyamán. Nélküle jó néhány sebzett vad elveszett volna.94 Szabó Nándor nevéhez, aki az uradalom legöregebb erdőőre volt, tragikus esemény fűződik. Szolgálat közben megtámadták az orvvadászok, s egyiküket önvédelemből lelőtte. A bíróság mindhárom fokon megállapította a jogos önvédelmet, és felmentette jogerősen.95 A fazekasdencsi erdészkerület vezetője Mikolásek György volt. Nevével 1891-től lehet találkozni. 1906-ban még tiszti, 1909-ben már teljes áron kapott vadat.96 Közben 1900-ban kilépett a Védegyletből.97 1923-ban mint ny. főerdész hunyt el.98 Hogy 1907-1918 között ki volt az iharosberényi főerdész, arra nincs adat. Krivanek Ferenc 1919 és 1935 között szerepel ilyen minőségben.99 Utóda Vadon Sándor, a korábbi iharosi praxi lett.100 A liszói főerdészek közül csak Neiger Lajos 1898-1919 közötti,101 és Porga Andor 1930 utáni működésére vannak adatok.102 Az erdőszemélyzet alacsonyabb beosztású tagjai közül Berényből csak háromnak a nevét találtam meg. Szabó Ferenc fazekasdencsi erdővéd (nem azonos az erdőmérnökkel!) Mikolásek György rábeszélésére lépett be 1897/98 fordulóján az OMW-be,103 Scheier K. fazekasdencsi vadász 1900-ban keresett sürgősen új állást.104 FuiszJózsef1925 és 1932 között volt Berényben praxi.105 Néhány nevet nem sikerült elhelyezni. így pl. ismeretlen Benkovics Imre uradalmi szerepe, aki 1891-ben lelkes levelezője volt a Vadászlapnak. Nem sikerült pontosítani a Vadásznaplóban egyszer-kétszer előforduló Hoppár, Horváth, Hosszú, Kiss, Rákosi, Simon és Sohrada nevű erdő- vagy vadőrök adatait sem. Érdekes alakja volt az uradalmi személyzetnek a halastavak felügyelője, a „hal-ispán” címmel ellátott Illés János. Róla anekdotába illő történetet mondott el Barthos Tibor.106 Egyszer egy tilosban vadászgató társaságot ért tetten az egyik alsóerdei halastónál. Odament, s udvariasan kalapotemelve mondta:- Jó napot kívánok! Illés János hal-ispán vagyok. Szeretném felhívni az Urak figyelmét, hogy ez már a báró Inkey-uradalom területe! Zavart csönd, aztán mekegő bocsánatkérések:- Elnézést kérünk, Méltóságos Uram! Elvétettük a határt... És már ott sem voltak. A hal-ispánt - alispánnak értették. Az erdészetügyvitel nagyon egyszerű volt. Barthos Tibor állítja, hogy havi nyolc óránál nem volt több irodai munkája. Négy dosszié volt (az erdészeti,' a vadászati, a halászati és a szagosmeggyfa-ügyek), a pénztárkönyv, az üzemtervek és a Vadásznapló. Annál többet volt kint a terepen. Ezt viszont szívesen csinálta. A vadászat kezelése nem volt annyira tervszerűtlen, mint a hazai uradalmak egy nem jelentéktelen részében, azonban komolyabb lelövési előirányzat, amelyhez mereven ragaszkodtak volna, nem volt. Inkey Pál a vadászat irányításához csak 204
