Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Szabó Dániel: Kossuth és Kaposvár
Itt Somogybán már ekkor, s nemcsak a nyolcvanas évek antiszemita mozgalmai idején megvoltak ennek gyökerei. A kaposvári balpárt alelnöke az a Szalay Károly, aki nem pusztán a tiszeszlári védváddal kapcsolatosan kezdi meg az antiszemita politizálást,26 hanem már ekkor 1869-ben is kísérletezik antiszemita jellegű lap kiadásával, illetve támogatásával.27 c) Kossuth, aki Magyarország önállóságának szükségességét a nemzetközi helyzet alakulásával is igazolja, nem reagál a román és szláv veszélyre, ekkori elemzéseiben szinte kizárólag a német egység lehetősége és formája az, ami előfordul. Úgy tűnik, hogy Kossuth számára két dolog fontos a kaposváriaknak küldött válaszlevél megfogalmazásánál: Egyrészt annak tudatosítása, hogy csak olyan cselekedetek által lehetséges valamiféleképpen pozitív irányú változásokat elérni, mint amilyen az ő megválasztása volt, másrészt annak tudatosítása, hogy a rendszer rossz. Nem tér ki, csak sugallja, hogy a végleges változás e rossz rendszerből való kitörésre számára rövid távon semmiképpen sem a parlamenten keresztül történhetik meg, de sugallja ezt. A levél tulajdonképpen nem a kiegyezéses rendszert kritizálja, pontosabban nem ez a kritika lényege, bár a jogfeladás kérdése előfordul benne. Mint már említettem a korszakbeli kossuthi levélírás egyik lényeges összetevője, hogy' az elmondottakat csak minimálisan ismételni, csak utalni rájuk, s új és új kritikai momentumokat venni elő. A kaposvári levél lényegében két pontot kritizál: a kormányzatot és a parlamenti többséget. Ezek sem új témák a kossuthi nyílt levelekbeli publicisztikában, de itt a korábbinál nagyobb súllyal szerepelnek. A korábbinál nagyobb súllyal szerepel a (sajtó) szabadság hiánya, s ezáltal a visszafogottság, az igazi kritika kimondhatatlanságának hangsúlyozása. Ezt aktuálissá teszi Böszörményi halála. így Kossuth kifejtheti meggyőződését, hogy ő az otthoniak érdekében (azért, hogy őket ne vonják felelősségre) nem megy bele a Monarchia léte és a magyar függetlenség összeférhető, illetve összeférhetetlenségének tárgyalásába. Mindezt, kapcsolva a kormány egyéb lépéseihez, s konkrétan a Somogyba való királyi biztos kinevezéshez az abszolút elnyomatás állapotának állítja be. A másik ezzel kapcsolatos fő téma, a parlamenti többség viselkedése: a parlamenti többség nem gondolkodik, hanem szavaz tétel többszöri visszatérése is arra a gondolatra utal, hogy 1869-ben sokakkal ellentétben Kossuth nem lát parlamentális lehetőséget az adott közjogi állapot megváltoztatására.28 írásában természetesen nem megy tovább, bár nyilván gondolkodásában igen. Ha a minnél szélesebb közvélemény számára elfogadottá válik, hogy itt más utakon kell járni, akkor jöhet el a gondolat további részének kifejtése, s az abban megfogalmazottak megvalósítása.29 Ebből a szempontból igen fontosak a levélből kimaradott részek: Mindenekelőtt az, hogy Kossuth leszögezi, hogy a kiegyezés ellen „legalább számkivetésem által egy élő tiltakozást képezni elengedhetetlen kötelességemnek tekintem”. A szimbolikus politika expresszis verbis megjelenése, ami ily direkt módon a végső levélből hiányzik. Ugyancsak hiányzik az elküldött írásból az Igmándynak (magánlevélben) megfogalmazott gondolat, hogy az ő megválasztása nem választási, hanem tiltakozási aktus. Itt is tükröződik a kossuthi tudatosság. Valószínűleg úgy véli, a választások szimbolikus voltáról való vélekedésének szélesebb közvélemény számára való expressis verbis kifejtése nem segíti az általa leginkább pártolt politikai irányzat megerősödését.30 Igen lényeges és el nem küldött gondolata Kossuthnak az általa szörnyűnek tartott helyzet (a realitásnak megfelelő) relativizálása. Kétségtelen, hogy az elküldött 176
