Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Dombi Péter - T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén. (Második rész)
DÉL-DUNÁNTÚL TELEPÜLÉSHÁLÓZATÁNAK NÉHÁNY GAZDASÁGTÖRTÉNETI JELLEMZŐJE A XIX. SZÁZAD KÖZEPÉN (Fényes Elek két művének számítógépes feldolgozása alapján) (Második rész) DOMBI PÉTER-T. MÉREY KLÁRA Tanulmányunk első részében megvizsgáltuk Dél-Dunántúl területén a településtípusokat illetve a településhálózat egészét a számítógép segítségével és az ott leírt módszer szerint. Ezt követően áttekintettük a népesség megoszlását az 1840-es és 1860-as évek adatait véve alapul. Ezután a földbirtokviszonyokkal kapcsolatos felmérés következett, illetve - ezen belül - a földtulajdon megállapítása. Az úrbéri birtokrendezések nyomai statisztikailag is lemérhetők voltak, s az indigénák, idegen földesurak előretörése számszerűen is igazolódott ezen a területen. A Dél-Dunántúl gazdaságtörténetének mélyebb megismerését segítette elő a piaci és postai körzetek megállapítása, és ezek határainak változása az eltelt - közel negyedszázad folyamán. Tanulmányunk e második részében a rendelkezésre álló számanyag más oldalról történő megközelítésével e terület foglalkozási szerkezetét kíséreljük meg felvázolni. Végül, az összegzésben Dél-Dunántúl fontos sajátosságaiként a nemzetiségek elhelyezkedéséről adunk számszerű képet - két forrásunk adatai alapján. - Tájékozódásunkat a mellékelt térkép hivatott megkönnyíteni. V. A terület foglalkozási szerkezete Ebben a tanulmányban elemzésre kerülő Fényes Elek műveinek adataiból nem olvasható ki világosan, hogy az egyes településeken belül a lakosságnak mi volt a foglalkozása. Történettudományunkban azonban ma már elfogadott tény, hogy a népesség vallás szerinti megoszlásából valamiképpen a foglalkozásra is következtetni lehet. Bácskai Vera és Nagy Lajos piackörzetekkel kapcsolatos munkájának számításai azt mutatják, hogy hazánkban egy-egy településen belül a zsidóság aránya, egy-egy városra vagy falura koncentrálódása valamiképpen összefüggésben állott az illető település kereskedelmének fellendülésével.1 Megyénként haladva Baranya megye települései közül 1850-ben 81 településben (vagyis a megye településeinek 21%-ában) élt izraelita lakos, de ezek közül 58 településben számuk 10 fő alatt volt. Mindössze 2 településben találunk 100 főnél nagyobb számú zsidóságot. Minthogy köztudott, hogy általában a földesurak telepítették meg földjeiken az iparűző zsidókat (például Simontornyán a tímár foglalkozást űző Fried családot), továbbá az árendás, ill. boltbérletet, kocsmabérletet
