Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
helyet, amikor egy lovascsapat kivont karddal rám rontott. Hompesch őrnagyot ismertem fel azonnal az élükön. Engem egy ellenséges tisztnek vélt. Amikor megismert, szívből nevetett. Azt a parancsot kapta, hogy néhány banderiális huszárral derítse fel Kiskomáromot. Néhány napot itt kellett időznünk - miként hisszük - azért, hogy Roth tábornoknak3^ időt adjunk a hozzánk való csatlakozáshoz. A tábornok hadosztálya Szlavóniából nyomul előre, és ez az oka, hogy mi csak lassan haladunk, mivel a bán nem akarja őket elszigetelten hagyni. Báró Anton Jellačić kapitányt, futárként Bécsbe küldték. Hogy miért, előttem ismeretlen. A hírek szerint a magyar csapatok Keszthelynél állnak, Bubna őrnagy10 a Miklós cár huszároktól,41 egy másik ezred kapitánya42 és az Ernő főherceg gyalogság egy századosa43 a magyarok követeiként a bánnál jártak.44 A szomszéd szobában tartózkodtam, nagyon heves megbeszélés volt. A bántól az egyik Bécsbe küldött futár visszatéréséig kértek haladékot. Egyáltalán semmit sem ígért, azt mondta, hogy az ő ügye a császáré, és bárkit is, aki az ő előnyomulását akadályozni akarja, azt - mint az ő császára és ura elleni lázadót - megtámadja. Bubna őrnagy erre azt válaszolta, hogy a magyar sereg Keszthelynél az utolsó emberig fog védekezni. Ma átállt hozzánk az első lovasegység, mégpedig a Wrbna chevauxleger" 1. hadosztálya.46 Ez nagyon vidám hangulatot keltett. Egy különös véletlen is megtörtént. Úgy hallottam, hogy a feldkirchi csatában4' a bán édesapja, Franz Jellačić altábornagy egy olyan állást foglalt el, melyet már több csapat parancsnoka is megtarthatatlannak ítélt és csapataikkal el merészelték őt hagyni. Köztük volt a jelenlegi Wrbna könnyűlovasezred ezredese is. Ennek az ezrednek csak egy hadosztálya vonakodott szívósan a kijelölt állások elhagyásától és hűségesen kitartott hadvezérünk apjánál. Ez ugyanaz az osztály volt, amely most elsőként csatlakozott a fiához. Mostani parancsnoka pedig az egykori [parancsnok] fia. Ez bizony jó ómen. Cudarul érzem magam, egyetlen lovamat már sántává lovagoltam, és a „Pierom” is megbetegedett és másik tisztiszolgát nem kaphatok. Ma magam tisztítottam és etettem lovamat, és saját kezűleg nyitottam fel a szegény állat gyulladt patáján lévő tályogot. Szeptember 18. Ismét nem aggódom. Apám egy másik jó lovat küldött nekem és találtam egy jó szolgát is. A főhadiszálláson pompásan mennek a dolgok. A főhadiszállás egy olyan magyar házában van, akinek néhány igazán csinos lánya van. Tőlük veszem az első magyarleckéket. Egy szép szerb nő is van itt. Nevetünk, énekelünk, táncolunk, jókat eszünk és iszunk. A bán is nagyon derűs, mindenki el van ragadtatva lelkesítő szavaitól. A főhadiszálláson egy új - pöffeszkedő - jelenség tűnt fel: a szerezsánok vezetője, Albert Jellačić kapitány, aki a bánnal távoli rokonságban áll. Egy derék szerezsán, aki jóllehet, még csak most állt közéjük, sokat beszél és sokat henceg. Ez önmagában azonban édeskevés.48 A magyarok Tapolca felé vonulnak. Holnap indulunk útnak, de nem utánuk, hanem a Balaton másik partján Marcalin át - ahol a Hardegg-vértesezred fog hozzánk csatlakozni - az ősi magyar koronázó város felé.49 141
