Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 23. (Kaposvár, 1992)
Bősze Sándor: Két osztrák katona emlékei Jellačić 1848. őszi hadjáratáról (Naplórészletek)
KÉT OSZTRÁK KATONATISZT FELJEGYZÉSEI JELLAČIĆ 1848 ŐSZI, MAGYARORSZÁGI HADJÁRATÁRÓL (Naplórészletek a támadó hadsereg Somogy-Zala megyei útjáról) BŐSZE SÁNDOR Ferdinánd Hauptmann, a gráci egyetem időközben elhunyt professzora - Jellacic magyarországi hadjárata 1848 Jelacic’s Kriegszug nach Ungarn 1848”)1 címmel - 1975-ben megjelentetett forrásgyűjteménye, az általa felfedezett naplók segítségével, olyan magyar vonatkozású adatokat tartalmaz, melyek jórészt a hazai irodalomból - igaz más nézőpontból - ismertek. Éppen ezért e más szemszögből íródott feljegyzések, pontosabban: Wilhelm Hompesch és Hermann Dahlen naplói kapcsán - egyik kutatójukkal egyetértve elmondható, hogy „óriási forrásértéket képviselnek, hiszen általuk egy folyamatosan készített és összefüggő forrásegyüttes áll a kutatás rendelkezésére, melynek segítségével olyan információk nyerhetők a horvát sereg felső vezetéséről, egyben a katonák mindennapi életéről, és általában a hadjárat lefolyásáról, melyek más forrásokból nem, vagy’ csak igen töredékesen szerezhetők meg.2 S ha azt is figyelembe vesszük, hogy a lassan két évtizede publikus munka nem vált közismertté a magyar történetírásban, akkor e két napló az eddig kialakult - az 1848 őszi történésekre vonatkozó - kép tovább finomítására is alkalmas lehet. Jelen munkánkban csak a fősereg, a szeptember 11-24. közti zalai-somogyi mozgását kísérjük figyelemmel. Mindehhez azonban kívánatosnak tűnik, hogy a magyar és az osztrák kormány viszonyát - az országos és helytörténeti kutatások eredményeit felhasználva - érintsük, vázlatosan végigkísérve azt a - tulajdonképpen március végétől érzékelhető folyamatot, mely az európai forradalmak elfolytásával párhuzamosan gyorsulva érkezett a szeptemberi konfrontációhoz. Az eltelt félév alatt a magyar kormánynak az udvar irányában folytatott politikáját az események hatására fokozatosan kijózanodó, de az utolsó pillanatig illúzióktól sem mentes nagyfokú lojalitással jellemezhetjük. Vele szemben olyan, egyformán kétszínű politikát folytatott mind a bécsi kormány, mind pedig Jellacic, hogy ezzel nemcsak a Batthyány-kormányt vezették félre, hanem sok egyéb mellett a magyar közvélemény egy részét és a horvát társadalom nagy részét is. Az európai forradalmak miatt nehéz helyzetbe került bécsi kormányzat - István főherceg helyzetelemzését is figyelembe véve - már a március 15-ét követő napokban keresni kezdte hatalmának visszaállítását segítő lehetőségeket. Az alsótábla és a pesti tömegek által meglehetős hevességgel elutasított közjogi próbálkozás, a március 28-án kiadott két királyi leirat volt az első kísérlet. A Ko- lowrat-kormány másik lehetőségként a magyarországi nemzetiségi ellentéteket kihasználva, és a későbbi fegyveres támadás esélyeit is figyelembe véve, Horvátországot igyekezett felhasználni. Az éppen üresen álló horvát báni stallumot - még a 133
