Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

sal állapíthatták meg. hogy nem vagyunk kutyafejűek, sőt éppen olyan emberi formánk van, mint nekik. A helybeli sajtó gyűlölködő cikkeiből barbárabbaknak képzelhettek. Hamarosan feloldódott az őrzésünkre rendelt tisztekkel való eleinte merev viszony, de ez elszigeteltségünkön mit sem változtatott. Néhányszor voltunk Párizsban, ahol persze kapcsolatok felvételéről nem lehetett sző, így csak néhány bevásárlást eszközöltem. A kísérő detektív a csomagokat udvariasan cipelte. Egy ízben küldöttségünk tagja, egy fiatal újságíró megpróbálta áttörni a blokádot és titokban villamosra szállva Párizsba akart menni. De amint leszállt, letartóztatták, s további diplomáciai bonyodalmak elkerülése végett azonnal Budapestre vissza kellett küldeni. Első hivatalos dolgunk megbízóleveleink eljuttatása volt a Magas Béketanácshoz. Mi is megkaptuk a nagyhatalmak megbízottainak bizalmi leveleit, az amerikaiakét kivéve. Ennek hiányát Apponvi a béketanács elnökéhez, Clemenceauhoz intézett levélben jelezte. Ez utóbbi csaknem goromba válaszában körülbelül azt írta: „Ha maguk akadékoskodni akarnak, akkor inkább mondják meg, hogy nem akarnak tárgyalni!" Ez a hangnem nyilván megfélemlítésnek volt szánva. A magyar delegáció udvarias válaszban jelezte, hogy Amerika is hadviselő fél volt, s így szeretne azzal is békeszerződést kötni. Az incidens aztán az amerikai képviselő bizalmi levelének megérkezésével lezáródott. Apponvi levele, melyben nemcsak a békefeltételek írásbeli átadását, hanem tényleges tárgyalásokat kér, éppúgy, mint több más, a Béketanács elnökéhez intézett jegyzékünk és levelünk válasz nélkül maradt, Végül aztán mégis kaptunk egy meghívót a Quai d'Orsayba, a francia külügyminisztérium palotájába a békefeltételek átvételére. Az ülésre, mely a Quai d'orsay Salle de l'Horloge nevű termében zajlott le csak elnökünk, az 5 fő delegátus, azaz Popovich, Walkó, Bethlen, Teleki és jómagam, meg néhány szakértő volt meghíva. Egy hosszú, nagy terembe vezettek be bennünket, ahol a Béketanács már panoptikumszerű formában az emelvényen ült. Valószínűleg szándékosan igyekezték a „vádlottak a bíróság előtt" pszichózist kelteni. Velünk szemben az elnöki székben ült Clemenceau, míg a többi résztvevő, háttal az ablaksornak helyezkedett el, így számunkra csak oldalról voltak láthatók. Anglia részéről Lloyd Georg és Lord Curson, Olaszországot Nitti miniszterelnök képviselte, ott volt a japán küldött és a kisantant képviselői között a magyarlak) Titulescu, román külügyminiszter is. Amerika képviselője azonban nem volt jelen. Clemenceauval szemben elhelyezett ülőhelyeken foglalt helvét a magyar delegáció. .Asztal csak Apponvi széke előtt volt. Rövid meghajlással köszöntöttük egymást. Clemenceau nyitotta meg az ülést, közölve, hogy ezennel átadják a Magyarországnak ..ajánlott" (franciául: proposé) békefeltételeket, melyeket egy tisztviselő azonnal át is nyújtott elnökünknek. Clemenceau továbbá kijelentette, hogy eleget téve a magyar delegáció kérésének, a békeféltételek tudomásul vétele után, ennek elnöke egy beszédben megteheti észrevételeit. Más felszólalásnak, vagy vitának helye nincs. A magyar delegációnak - Apponvi beleegyezésével - két nap állt rendelkezésére válaszának és észrevételeinek átadására. Ezzel az első ülés véget is ért. Vérmes reményeket ugyan sohasem fűztünk a tárgyalásokhoz, de ez az egész előre elkészített színielőadás igen lehangoló volt, ilyen rideg rosszindulatra, ennyi cinizmusra mégse számítottunk. Nyilvánvaló volt, hogy az antanthatalmak a Magyarországnak „ajánlott" békefeltételeket vitát nem tűrő békeparancsnak tartották.