Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

diktatúra vörösei Nagyatádit akarták megnyerni ügyüknek, ugyanúgy 1919 szeptemberében a szervezkedő ellenforradalom Nagyatádira gondolt, és igyekezett a kisgazdamozgalmat a maga céljaira befogni. Nagyatádi Szabó István politikai passzivitása 1919. Szent István napja után (aug. 20.) közel sem olyan, mint március végétől volt. A miniszterségre már nem számítható Nagyatádi Szabó a helyi politikában újra megtalálja a helyét. Horthy Miklós fővezér, Kisasszony napján (szept. 8.) megszemlélte Kaposvárott a katonai alakulatokat. A megyeházán pedig a törvényhatósági bizottság tagjaival találkozott. Közöttük volt Nagyatádi Szabó István, és biztosította a kisgazdavezér Horthy Miklóst a támogatásáról: egyszersmint azt kérte, hogy a munkáshiányra és a nagy dologidőre tekintettel a mezőgazdaságban nélkülözhetetlen besorozottak bizonyos csoportonkénti leváltásával illetve szabadságolással hívassanak be katonai szolgálatra. A fővezér örömmel fogadta a kérges kezű kisgazdákat, lelkes szavakban vázolta előttük a helyzetet, felhívta a figyelmüket arra, hogy most az ő kezükben van letéve a nemzet újjáalkotásának munkája, ezért van szükség az ő szolgálatukra, de a kérdés méltányolandó voltára tekintettel megígérte, hogy a lehetőségig gondja lesz, hogy a kisgazdák előterjesztett kérései teljesítve legyenek.'

0 Ez volt az első találkozó Nagyatádi és Horthy között, és sokban meghatározta a kisgazdamozgalom és Nagyatádi Szabó István későbbi személyes sorsát is. Akkor Nagyatádi Horthyban a nemzet jövőjét látta, amit a fővezér néhány hónap múlva lelkiismeretlenül kihasznált; diktatórikus rendszerének elég tehetetlen bábujává tette meg Nagyatádi Szabó Istvánt. Horthynak és katonatisztjeinek nagyon jól jött a Nagyatádi mögött álló paraszttámogatás. Nem szabad elfelejteni, hogy a szegedi kormány még augusztus utolsó harmadában feloszlott, a pesti Friedrich-kormánynak pedig nem volt tekintélye. Nagyatádi mögött falusi tömegek álltak, akiket nem fertőzött meg annyira a proletárdiktatúra szelleme, mint a városi tömegeket. Horthyéknak olyan katonaság kellett, akiket be lehetett vetni a „bűnös főváros" ellen. Horthy egyik tábornoka később erről így írt: „Ismeretes, hogy a Dunántúl nagy részében, de különösen Somogyban minden gazdaember Nagyatádi Szabó István titán igazodott. E helyzetről mindjárt a kezdetben tudomást szerezve és tekintettel arra, hogy a hadosztály kiegészítése akár toborozás, akár sorozás, akár behívás útján csak akkor járhat eredménnyel, ha fő támaszunk - a földműves osztály - nem mutat ellenállást. Kötelességemnek tartottam Nagyatádit magamhoz hívatni, és az ország helyzetéről való felfogásomat vele közölve, őt arra kérni, hogy a behívások elkerülhetetlen szükségét saját részéről is ismertesse a gazdaközönséggel. Ezt meg is ígérte.'

08 Ebben az időben az OMGE képviselői még igen haragudtak Nagyatádira, és valósággal figyeltették minden lépését, mint ahogy azt Meskó Pál már a tízes években elkezdte. így jutott tudomásukra, hogy járt Bernátskynál is. Hogy mi mindenre voltak kaphatók, arra Bernátsky így emlékezett vissza: „Néhány nappal később kél ismeretlen úr látogat meg, akik Budapesten - állítólag a kormány egy vagy több tagjától kapott megbízatásra hivatkozva, arra akartak engem kapacitálni, hogy Nagyatádi politikai működését akasszam meg, az általa tervezett gyűléseket tiltsam be stb. Válaszomban azt ajánlottam az uraknak, hogy tanulmányozzák a helyzetet és meg fognak győződni arról, mi szerint az ilyen politika mellett a fegyveres erő kiegészítése és megszervezése több, mint kétes. Egyébként-az egyes személyek elleni politikai harcnak végrehajtó eszközéül kapható nem vagyok. Később hallottam suttogni arról is, hogy Nagyatádi ellen még más eszközökkel is próbálkoztak volna. Egyébként pedig - akárminő véleménnyel legyünk Nagyatádi előbbeni és későbbi