Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében

tok jelentették. A kiegyezés időszakában és azt követően, Deák és Eötvös nagy nemzedéke, lényegében helyes utat választott, amikor a kultúrpolitika alapelvéül, a pluralizmus ideológiai fundamentumán állva, mind a nemzetiségi, mind a népiskolai törvények kidolgozásával - Európában egyedülállóan - lehetőséget biztosítottak a német, a román, a szlovák, a szerb, a horvát nemzetiségeknek, hogy helyi önkormányzatokra támaszkodva, továbbá vallási-felekezeti önkormányzataik segítségével, az iskoláskorú nemzedékeket anyanyelvükön, vagy döntően anyanyelvükön oktathassák. A két törvény, fél évszázadon át, mindig hivatkozási alap lett a nemzetiségek kultúrharcában, nyelvük és kulturális identitásukért folytatott küzdelmükben. Az iskolaügyi törvény témánk szempontjából értékelhető, jelentősége abban is hangsúlyozandó, hogy a közoktatás szervezetének kiépítésében is a pluralizmus elvén állott, illetve erre az elvre helyezte az iskolák szervezését, lehetőséget adva a magyarországi felekezeti iskolahálózat mellett az önkormányzati és állami alapítású népiskolai hálózat létrehozására. Az 1868. évi XXVIII. te. II. fejezete 10. §-a az állam által szervezett iskolák felállítását is lehetővé teszi. A felekezeti iskolák nyomasztó túlsúlya (94%-ban volt egyházi fenntartásban) nem tette lehetővé évszázadokon át a versenyt, ennek volt a következménye, hogy a „communitás"-ok által szervezett elemi iskolák sem igen különböztek a kisfalvak felekezeti fenntartású intézményeitől. A magyarországi tanügy legkiválóbb vezető férfiai, de a 19. század jelentős politikai gondolkodói is, akik programjaikban a közoktatás kérdését is érintették, a felekezeti iskolák mellett nagy jelentőségű művelődéspolitikai feladatnak tartották az állam által felállított iskolahálózat megszervezését. Többen közülük az állami iskoláknak tulajdonítottak nagyobb jelentőséget. Eötvös József, Gönczy Pál, Scbwarcz Gyula, Vass Mátyás, Pákoczy Lajos egykorú tanulmányai a polgári államban a korszerűség alapkövetelményeként értelmezték az állam által fenntartott iskolahálózat kiépítését. A kor kiemelkedő politikusai közül Kossuth és Táncsics hasonlóképpen vélekedett. A fenti kiemelkedő személyiségek, noha különböző területeken működve és különböző időpontokban fejtették ki elképzelésüket, véleményük abban eléggé közelített egymáshoz, hogy a hangsúlyt az oktatás tartalmi kérdéseire tették. Ezt egy liberális gondolkodásáról ismert kiváló királyi tanfelügyelő Baranyában a következőképpen fejtette ki a miniszterelnökhöz felterjesztett átfogó tanügyi elemzésében: „...nem attól kiváló egy iskola, hogy az egyház építi fel, gazdagon ellátva a szükséges felszerelésekkel, vagy egy vele versenyző iskolaszék ad meg tőle telhetően mindent... hanem ki, mit, és milyen színvonalon tanít..."

3 A tanítás tárgya, az új tananyag, a korszerűség kérdése a magyar polgári fejlődéssel vetődött fel. A tőkés gazdasági rendszer gyors kiépülése, a hatalmas ipari, közlekedési alkotások megszületése, a 19. század hetvenes éveitől jelzik a technikai fejlődés nagyütemű kiszélesülését. A foglalkoztatási ágazatok új, jobban képzett munkavállalói tömeget igényeltek. Nem véletlen, hogy a különböző kormányzatok, és általában a hatalom, fokozott érdeklődéssel fordult a hazai iskolaügy irányába. Az iskolák modernizálását jelző törvények egész sora utal erre az igényre és érdeklődésre. A nyolcvanas évek végétől, különösen a következő évtized utolsó harmadában, a vármegyei igazgatási hatóságok irataiban nagy számmal akadnak olyan feliratok és átfogó tanügyi elemzések, amelyek azt mutatják, hogy növekedett az érdeklődés általában az iskolahálózat korszerűsítésére, állami támogatással szervezendő népiskolák, államosított községi iskolák, vagy újonnan alapított állami iskolák létrehozá-