Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások
te: szerinte ugyanis Fenyőssy szolgabíró nem használta ki a „személyes joghatósága" („die persönliche Jurist des Herrs Stuhlrichters") adta lehetőségeket. A katonákat végülis a hónap végéig fokozatosan vonták ki a településről. 78 A járásból a szigetvári pogromon túl több - ehhez mérten - kisebb zavargást is jelentettek. Dráva menti falvakban (Kis- és Nagydobsza, Hobol, Újfalu, Zádor) az idegen lázítók tevékenysége folytán - „a kedélyek felforrósodtak." A szolgabíró azonnal végigjárta a területet, s felhívta az elöljáróságok figyelmét a saját felelősségükre, továbbá katonai segélyt is ígért. Barcson - miután ide már augusztus 31-én megérkeztek az első katonák - csak szeptember másodikán történt egy betörés. Az alispán a régióban kialakult helyzetre való tekintettel a járás területére két - mozgó - lovasszázadot vezényeltetett. így már csak két helyen (Darány, Drávatamási) történt október közepén egy-egy életveszélyes sérüléssel is járó zendülés. 9 A megye északi járásai közül - az eddigi adatok szerint - az igaliban semmilyen mozgolódás sem fordult elő. A járásban különösen jelentős számban Szilban éltek zsidók, akik félelmükben üzleteiket bezárták s családostul távoztak 80 a faluból. A járását beutazó tabi szolgabíró szeptember 2-án a zsidók elleni gyűlöletnek csak kisebb (dalok) megnyilvánulásait jelenthette. A szomszédos lengyeltóti főszolgabíró következő napi beszámolója amellett, hogy közigazgatási területéről általában nyugalomról számolhatott be, a másik járáshoz tartozó Karádon és Kötcsén támadt zavarok miatt a biztonság okáért egy század katonát kért, megjegyezve, hogy „a boglári kereskedők a netáni kirendelendő katonaság költségét viselni a legkészségesebben hajlandók." Kötcsén szeptember 2-án 20-30 „főből álló, fiatal suhanc néhány zsidó ablakát beverte, ... a zsidók közt nagy [volt] az ijedtség...". Bernáth szolgabíró éjjel kiszállva kihallgatott a 2 elfogott személyt. Kiderült, hogy este a kocsmából távozó mindegy 150 ember Miklós István volt országgyűlési képviselő, majd pedig Bíró Géza birtokos házához ment „tanácsot kérni" arra nézve, hogy mit tegyenek a zsidókkal. A két férfi a tömeget „erélyének és csillapító szavának" segítségével hazaküldte, s csak az említetteket nem tudták meggyőzni. Karádon pedig mindössze egy ablakot dobtak be. Bernáth még harmadikán elővigyázatosságból összehívta a két község képviselő-testületét, melyek a felelősséget magukra vállalták, s a katonai erő kilátásba helyezésére azt mondták, hogy a „katonáktól irtóznak". Az alispán számára összeállított jelentése szerint nagyobb zavargás nem volt várható. A zsidók önmagukat ijesztgetik, „hírlapokba irkálnak s álhíreket koholnak csak hogy katonaságot nyerhessenek", bár aláhúzta: ezen a vidéken „az egyes uzsorások által tönkre jutott, s most már proletár népség könnyen felingerelhető, én a netán történendőkért az erkölcsi felelősséget magamra nem vállalom, noha mindent megtettem mit hivatalos kötelmem parancsol, s emberi erőm megbír." A járást azonban a nagy zavargások elkerülték és csupán két szomszédos faluban, Csepelyen és Szóládon fordult elő ablakbetörés. E településeken elég volt csak azt hírül adni, hogy katonákat hívtak, 81 s a zavargók lehiggadtak. A zsidók elleni támadássorozat nagyobb hullámai már tulajdonképpen szeptember közepére el is vonultak, s számos korábban elmenekült család haza is tért lakhelyére. Ekkor már a katonaság kivonásához is lassan hozzákezdtek. Szeptember végén és október folyamán már csupán elvétve, egyre kevesebb helyről (pl. Kéthely, Belezna, Darány) jelentettek zavargást. A legsúlyosabb eset a drávatamási kocsma előtt történt. Amikor pár - ittas - vendégtől az izraelita kocsmáros megtagadta a további kiszolgálást, azok káromkodva és zsidózva hagyták el a
