Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Bősze Sándor: Az 1883-as somogyi antiszemita zavargások

Ion, ahol a zsidó bérlők és kereskedők ellen, a másik az északi megyékben, ahol első sorban a Galíciából betelepülő zsidó kiskereskedők, pénzkölcsönzők ellen irányult.'

06 A Dunántúlon szinte valamennyi megyét elérte a vihar, a leghevesebben azonban Somogyban és Zalában tombolt.'

1 Az első hullám apálya idején, 1883. október elején alakult meg - Szekfű véleménye szerint a „liberalizmus, illúziók és a budapesti erkölcs ellen az utolsó pillanatban'

08 - az Országos Antiszemita Párt, melynek a közvéleményt manipuláló programja,"'

9 némely demagóg panellal, a lanyhadó hangulatot kívánta ismét felmelegíteni. Csépán Antal alispán által 1883. szeptember 6-ára, a vármegye közigazgatási bizottsága számára elkészített jelentése* szerint a tettlegességig is elfajuló zavargások első jelei augusztus 19-én, tehát néhány nappal később, mint Zalában,

61 mutatkoztak Kaposváron. Augusztus 25-26-án tovább terjedtek Csurgó, Gyékényes, Berzence környékére és Miháldra, majd pedig a marcali és a nagyatádi járásban történtek atrocitások. A hónap legutolsó napjaiban egy pillanatra úgy tűnt, hogy az eseményeket sikerült megállítani

12

, de szeptember 2-án Szigetváron súlyos tömegmegmozdulás történt, illetve néhány nap múltán a tabi járásba tartozó Kötcse és vidékén is rendzavarások történtek. Végülis a szorosan vett erőszakos események, utórezgéseikkel együtt késő őszig tartottak, s a térkép tanúsága szerint Kaposvárt, és innen nézve a jobbára a megye külső régióit, a tabi és lengyeltóti járások határvidékét, a marcali járás nyugati területeit, a csurgói járást, valamint a nagyatádi és a szigetvárijárások déli régióit, összesen 35 települést érintettek (lásd. térkép). A megye nyugati részén végbement tömegdemonstrációk mindenesetre - pontosan kimutathatóan - a zalai történésekkel szoros kölcsönhatásban folytak. Tisza Kálmán már augusztus 18-án vagy valamivel azt megelőzően értesült arról, hogy a Szent István-napi ünnepségeket kihasználva egyesek Kaposváron zavargásokat szerveznek. A miniszterelnök még ezen a napon felszólította az alispánt a szükséges és erélyes preventív intézkedések megtételére. A vészhírek miatt az „izraeliták félve a meglepetésektől" bezárták boltjaikat. Este jelentek meg az utcákon az első 10-20-40 fős csoportok, kik ablak beverések közepette érkeztek a város központjába. „Midőn már százakra nőtt a tömeg, megjelent a rendőrség az élén a polgármester, városkapitány, a rendőrbiztossal, s a tömegek szétoszlását kérték többszörösen. A kérés nem használt, sőt párszor kövek repültek a város kapitánya felé, kit főbe is dobtak." - írta a „Somogy" tudósítója. Ezt követően az idő közben megérkezett 40 főnyi szuronyos honvéd segítségével a tömeget szétoszlatták, s öt mesterlegényt letartóztattak. Az éjszaka és hajnalban a tüntetők ismét csoportokba verődtek és további ablakokat zúztak be. A karhatalom azonban ezeket is rendre feloszlatta. Egy, a következő nap megjelent antiszemita plakát az éjszakai események kiprovokálását a zsidók nyakába igyekezett varrni, s egyúttal felszínen kívánta tartani a „lelkesedést". Ezzel szemben az augusztus 20-i ünnepen Újváry Ferenc plébános az „antiszemita zavargásokból kifolyólag, béketűrésre s keresztény felebaráti szeretetre inté a híveket." A polgármester, Németh Ignác pedig a rend helyreállítására és a nyugalom megőrzésére hívta fel a megyeszékhely polgárait, és egyúttal az alispánon keresztül 100 főnyi katonai segítséget kért. Ez annál is inkább szükségeltetett, mert a közvélemény tudta, hogy egy héttel később az összes katona hadgyakorlatra történő kivonulását tervezték a városból, s így joggal számíthattak további antiszemita akciókra.

63 Tisza Kálmán a kért katonaságon túl még 1 századot irányított Kaposvárra, S tekintve, hogy az ablakbetörések továbbra sem szűntek meg, célszerűnek tartotta a szeptember 4-i országos vásár elhalasztását is. A városi képviselő-testület azonban S2