Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880)

nak tűnik, mivel az ellentáborból szinte senkit sem hallgatott meg, így konzekvenciáit is csupán vallási kérdésekre szűkítette. Templomok, iskolák létesítésében, a magyar papok és tanítók számszerű növelésével kívánta a magyarság lelki magányát és a kulturális elmaradottságát felszámolni. E cél érdekében javaslatára a megyében segélygyűjtési akciót indítottak a szlavóniai magyarság fokozottabb anyagi és erkölcsi támogatása érdekében. A kezdeményezés azonban nem talált lelkes fogadtatásra, a megyében mindössze 499 Ft 64 xr-t gyűjtöttek, amely jelzi a közönyt, nevezetesen azt a tényt, hogy a megye közigazgatási vezetői és a miniszteriális szervek, de a megye polgárai sem láttak túl a Dráván, és nem tekintették e kérdést szívügyüknek.

41 Szalóky Dániel csokonyavisontai néptanító kortársainál messzebb látott. Több ízben járt Szlavóniában és tapasztalta, hogy a magukra maradt magyarok, főképpen a szórványtelepülésekben elidegenednek hazájuktól, nyelvüktől, és rövid idő alatt elhorvátosodnak. Brekinszkára és Piszanicára többször levitte énekkarát, példáját azonban csak kevesen követték.

42 Ezekből az évtizedekből nincsenek áttekinthető statisztikai kimutatások sem a kivándorlás méreteiről és arról sem, hogy Horvátországban és Szlavóniában milyen mérvű a magyar nyelvű lakosság megoszlása, területi elhelyezkedése. E tekintetben előrelépés majd a századfordulótól veszi kezdetét, amikortól kezdve pontos statisztikai felmérések készülnek, tanulmányokat írnak, jóllehet sok tekintetben éppen olyan elfogultak és egyoldalúak, mint a horvát szerzők művei, jelentőségük mégis figyelemre méltó, mivel e súlyos nemzetiségi problémára felhívják a kormányzati szervek figyelmét. Összességében kijelenthetjük, hogy Horvátországba és Szlavóniába kivándorolt magyarok nemcsak magasabb gazdasági szakismeretet és jelentős tőkét hoztak magukkal, hanem kulturálisan is hatottak a szláv lakosságra. Higiéniai szokásaik, öltözködésük és viselkedésük ugyanis nemcsak ellenséges érzületet váltott ki, hanem példát is jelentett, amelyek a Dráván túli területeken is meghonosodtak. A horvát és a szerb parasztok termelési tapasztalatokat vettek át a német és a magyar gazdáktól, a munkaintenzitás, a takarékosság és az életmód tekintetében is közeledtek egymáshoz. Úgy véljük, ez volt az a tiszta nyereség, amelyet a nacionalizmus hangadói sohasem vettek figyelembe.