Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880)
Az agrárkrízis által okozott válságból, mint láthatjuk, a különböző birtoktípusokban keresték a kiutat, és jelentősen átalakították a mezőgazdaságot azáltal, hogy a különböző művelési ágak fejlődését megindították. Ez a folyamat azonban nem volt konfliktusoktól mentes, ugyanis a kiegyezést követő tőkés viszonyok általánossá válásával mind több társadalmi ellentmondás került a felszínre, „egyik oldalon a vagyonosabb rétegek fényűzését és egyre gyorsabb gazdagodását, a másik oldalon pedig a tömegek nagy részének fokozódó elszegényedését" 1 a társadalom szegényebb elemei nem tudták tolerálni. Somogy megye a századvégi iparfejlődés ellenére is agrárius megye maradt, így nyilvánvaló, hogy elsősorban az agrárkapitalista fejlődés társadalmi konfliktusai domináltak Somogyban - miként a korábbiakban láthattuk -, az agrárválság a nagybirtoküzemeket érzékenyen érintette, komolyabb nehézségeket azonban nem okozott, mivel az intenzív gazdálkodásban megtalálták a kiutat, és mind a gazdasági, mind pedig a politikai hegemónia továbbra is a földbirtokos osztály kezében maradt. Szükségesnek tartjuk az 1900. évi megyei és az országos birtokkategóriák összehasonlítását, mivel az tükrözi Somogy megye sajátos helyzetét. Birtokkategóriák Somogyban 1900-ban 17 1-5 holdas törpegazdaság: 45 214 kat. hold, az összterület 3,9%-a 5-100 holdas kisgazdaság: 323 424 kat. hold, az összterület 27,9%-a 100-1000 holdas középgazdaság: 107 809 kat. hold, az összterület 9,3%-a 1000 holdon felüli nagygazdaság: 682 799 kat. hold, az összterület 59,9%-a Összehasonlítva az országos adatokkal, láthatjuk, hogy ott a törpebirtokra 5,89%, a kisbirtokra 46,50%, a középbirtokra 15,37%, a nagybirtokra pedig 32,59% jutott. 18 A nagybirtokot tekintve Somogy az összes vármegyék közül Fejér vármegye mögött a második helyet foglalja el. A birtokstruktúra torzulását jelzi az a tény, hogy Somogy megye összterületének majdnem kétharmad része nagybirtok, „... e kétharmad részének felénél nagyobb része a szabadforgalomból ki van véve". 19 Az összterület 64,4%-a szabadforgalmi birtok, 35,6%-a, 412 910 kat. hold pedig korlátolt forgalmi birtok, vágyás hitbizomány. 20 A kiegyezést követő agrárkapitalista fejlődés sem számolja fel a feudális maradványokat, sőt, a hitbizományok újabb létrehozásával erősödik az a fék, amely a parasztgazdaságok tőkés átalakulását, de a nagybirtoküzemek fejlődését is gátolta. A kor jeles agrárközgazdásza, dr. Hirsch Alfréd találóan jegyezte meg, hogy „a hitbizományok alapítása ilyen tömegesen és egy időben, egy törvényhatóság területén páratlanul áll a magyar történelemben". 21 A belső tőkefelhalmozás és a külföldi tőkebeáramlás a gyors fejlődés ellenére sem volt kielégítő, mivel a különböző birtoktípusok intenzifikálására a szükséges tőke nem állt rendelkezésre. A tőkeigény gyorsabban növekedett, mint a kínálat. A bérleti rendszer szükségszerűen kiszélesedett, mivel számosan a nagybirtokosok közül birtokaik egy részét a tőkés vállalkozóknak - pénzszerzés reményében bérbe adták. A század végén már az összes nagybirtok 28%-a bérletbe volt kiadva. 22 Az pedig köztudott, hogy a hitbizomány és a tőkés nagybérleti rendszer gátolta a parasztgazdaságok átalakulását, amelyek egyébként is hátrányosabb körülmények között gazdálkodtak.
