Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Szili Ferenc: Kivándorlás Somogyból Horvátországba és Szlavóniába (1850-1880)

KIVÁNDORLÁS SOMOGYBÓL HORVÁTORSZÁGBA ÉS SZLAVÓNIÁBA (1850-1880) (Első rész) SZILI FERENC 1. A népességmigráció néhány vonása Somogyban aXVIH-XIX. században A népességmigráció a Kárpát-medencében a honfoglalástól napjainkig kimutatható. Ezt a jelenséget részint gazdasági - esetenként össztársadalmi - változások, részint pedig politikai okok, illetőleg a hódító háborúk idézték elő. A tatár- és a törökdúlás, a török kiűzését követő változások, a protestánsok üldözése, a délszlávok betelepülése, a németek betelepítése, az 1848-49. évi forradalom és szabadságharc leverése, a XLX. század hatvanas éveitől a szlavóniai, majd a század utolsó harmadától kibontakozó amerikai kivándorlás, nemcsak demográfiai következményekkel járt hanem az ország és a megye etnikai, nemzetiségi térképét is alapjaiban módosította.

1 Dél-Dunántúlon a népességmigráció a török kiűzését követő évszázadokban permanens és rendkívül dinamikus volt. A XVIII. század elejétől több mint egy évszázadig tartott a németek betelepítése, akiket a nagybirtokosok által nyújtott privilégiumok vonzottak a megyébe." Somogy megye délkeleti része, a Zselic volt elsődlegesen az a táj, amely kezdetben kedvező feltételeivel szinte odacsalogatta a betelepülőket. A Czinderiek 1739-ben Tolna és Komárom megyéből hoztak német telepeseket Németladra. A németlukafai üveghutát a Szudéta vidékről betelepülők alapították, akiknek utódai később Szlavóniába vándoroltak tovább. A német telepesek a XVIII. század közepén érkeztek Boldogasszonyfára, Nagy- és Kishárságyra, Szulokra, Bőszénfára és Szulimánba pedig e század utolsó harmadában telepedtek le. Ezekben az évtizedekben érkeztek Szentlászlóra, Tótvárosba, Gálosfára, kisebb számban pedig Hajmás községbe. Természetesen a belső migráció is kitapintható mind a megyén belül, mind pedig a szomszédos Tolna és Baranya megyék között. A szórvány német falvakban az asszimiláció bizonyos módosulásokat idézett elő. Az 1850-es években Sántos, Németpula és Szigetvár német ajkú lakossága már elmagyarosodott. A Kapos-völgyi német községek - Kercseliget, Szomajom, Homok, Kaposkeresztúr - változatlanul megőrizték német etnikumukat. A XVIII. században a német betelepülők a megye egyéb tájegységeibe is érkeztek, így többek között a Somogy és Tolna megyét határoló északnyugati falvakba. 1736-ban telepedtek meg Miklósiban, Döröcskén és Szorosadon. F tájegységben találhatóak még német falvak: Kára, Ecseny. Pusztaszemes, Nágocs, Zics, amelyekbe a telepesek részben Németországból és Felső-Ausztriából, részben pedig a szomszédos Tolna megyéből jöttek. Bize, Mesztegnyő, Felsőmocsolád