Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Knézy Judit: Fejezetek a Somogy megyei Nagyberek négy községének anyagi kultúrájából

is, amelyeket evés után az ágyak elé tettek vissza. Az asztallap mángorlásra, tésztagyúrásra is szolgált, ilyenkor vászonabroszt terítettek rá. Fiókjában többnyire iratokat tartottak. Az asztal átalvetőjén egyesek a használatban lévő tányérokat tartották Tótszentpálon. Mint mindenütt másutt is a megye parasztságánál a vízeskorsó a pad külső lába alatt állt. Erre a területre Vas és Veszprém megyei fazekasok jártak, korsót a sümegiek hoztak.

1

*

3 A pad fölött - szintén eléggé általános módon - tál- és korsótartó fogas volt egy vagy kettő, horvát neve polica. Az a helyi sajátosság, hogy ezt is festették feketére, sőt virágozták is. A tálakat főképp lányfalui tálasoktól szerezték be, vörös, sárga alapúak voltak itt a kedveltek, nem fehér alapúak, mint a református magyar lakosságnál Somogyban. A fogakra akasztott „kisbutykosok" közé bokályt (kerek széles szájú barna vagy fekete mázas) ún. kánticák'ái is akasztottak. Ha nem volt tálas, akkor a tálak a falra kerültek, a sarokba pedig a szentképek. Úgy is nevezték a szobának ezt a részét, hogy Isten sarka bajzi kút.

44 (7. ábra) Az utcai falhoz középre, ha odafért, ládát tettek, a ház egyik asszonyának menyasszonyi, ún. tulipános ládáját. Fenyőfából való festett, virágozott, fűrészelt ládáról 1836-os évszáméira és 1857. évből valóra emlékeznek Varjaskéren. Ezeket rendszerint vásáron vették meg, így többféle színű, mintájú van köztük. Pl. ugyanolyat is láttam, mint amilyeneket a csökölyi asztalosok készítettek a dél-somogyi magyarok számára. 7. Szobarészlet buzsáki tájházból, sarokpaddal, tálassal, szent sarokkal. Fotó: Gyertyás László)