Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén

A Tolna megyei postai kerületek tehát szétszórtabbakká váltak, jobban megoszlottak, dé ez - véleményünk szerint - egyáltalán nem érintette a piacok gazdasági vonzását. Bár éppen ez az az időszak, amikor a Duna szabályozása nehéz helyzetbe sodorta például Tolnát, amelytől elvágták a dunai kikötőt, hiszen a Dunakanyar átvágása csupán egy Holt-Duna-ágat hagyott a mezőváros szélén.

36 Báta vette át e település fő funkcióját, a baranyai és a tolnai terményeket itt rakták hajóra és a bácskai gabonát itt rakták ki. Szekszárdon az országos vásárokat pesti kereskedők is látogatták, bár ezek fő vonzóerejét a Szlavóniából és a Bácskából ide hajtott szarvasmarhák és sertések adták. Az új postai állomáshelyek közül Hőgyész már 1828-ban is kisebb kereskedelmi központnak számított. Simontornya pedig az uradalmi épületeken kívül gyógyszertárral, kórházzal, szeszgyárral, sőt lovaglóiskolával is rendelkezett. Az ugyancsak új postaállomással bíró Ireg, pusztákkal körülvett mezőváros, Eszterházy-birtok, amely az 1860-as években bérletbe volt adva, és területén intenzív gazdálkodás folyt. Ugyancsak Eszterházy birtok volt Tamási mezőváros, amely az ozorai uradalom kiegészítő része volt. Nagydorog, a Sárvíz-csatorna mellett fekvő magyar falu, Széchenyi birtok volt, dohányt termesztő hely. A megye főközlekedési útvonala a Duna mellett Szekszárdon át Eszék felé vezetett. Egy másik fontos útvonal Kölesdnél eltérve, Bonyhádon át Pécs félé tartott.

37 A szárazföldi utak mellett a megye legélénkebb kereskedelmi útja a Duna vize volt. Somogy megye területén 1840-ben a következő postaállomások voltak: Babócsa, Iharosberény, Berzence, Istvándi, Szőlősgyörök, Öreglak, Szemes, Marcali, Szigetvár és Nemesvid.

38 A számítógépes feldolgozás a geographiai szótár adatai alapján a következő postai „körzeteket" jelölte ki: a Drávához közeli Rinya partján fekvő Babócsa magyar-horvát mezőváros, az egykori végvár, most 20 település, közöttük Barcs mezőváros utolsó postájának helye volt, míg Iharosberény postahivatala, a Horvátországba vezető út egyik fontos állomása, 11 település postáját látta el. Közöttük találjuk Bükkösd magyar mezővárost, amely - bár 309 lakosa volt mindössze - az oppidum rangját viselte, akárcsak Baranya megyei névrokona. A megye déli határán futó postaút egyik fontos állomása Berzence mezőváros 14 település utolsó postájának helye, közöttük Csurgó mezővárosé, továbbá 2 pusztáé, amelyeknek egyike báró Stria Simongát pusztája, s az egyik uradalmának központja. Ugyancsak ennek az útnak postaállomása, Istvándi magyar mezőváros 8 településnek, közöttük Szulok mezővárosnak volt a postaállomása. A Dráva-parti Zákányt csak 3 falu jelölte meg postahivatalaként. A Balaton melletti postaút egyik fontos állomása Szemes, amelynek postai körzetéhez ekkor 21 település, közöttük Karád és Nágocs mezőváros tartozott. Szőlősgyörök mezőváros 10 falu postaállomásaként szerepel. Öreglakhoz 26 település (köztük Sárd mezőváros) kapcsolódott, Marcali mezőváros postahivatalát 11 település utolsó postájaként jegyezték fel. Nemesvid mezőváros 14 települést sorolhatott postai körzetébe (köztük Segesd mezővárost). Aránylag nagy postai körzete volt Szigetvárnak, amelyhez 58 somogyi település tartozott (közöttük Mozsgó és Sellye mezővárosok). Somogy megye területén a legfontosabb postaközpont Kaposvár volt, a megyeszékhely, amelyet 70 településnél jelölt Fényes műve utolsó postahelyként az