Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Dombi Péter—T. Mérey Klára: Dél-Dunántúl településhálózatának néhány gazdaságtörténeti jellemzője a XIX. század közepén
Baranya megye területén az 1828. évi piackörzeti kutatások több kisebb alközpontot is megállapítottak, így például: Mohács és Siklós nagyobb iparos lakosságát is megemlítették. Az 1850-es évek anyagának számítógépes feldolgozása viszont csupán azokat a kapcsolatokat mutatja meg, amelyek egy-egy falu, vagy mezőváros és a környező puszták között volt. Hasonló a helyzet a szomszédos Tolna megyében. Az 1840-es években Fényes Elek erről a megyéről úgy emlékezett meg, mint ahonnan gabona, dohány, bor, gyapjú, szarvasmarha, ló és hal került eladásra, s ezeknek az áruknak a fő piachelyei Pakson, Földváron, Tolnán, Hőgyészen és Bonyhádon voltak, illetve egy részük a megyén kívül, főként Pesten és Bács megyében került eladásra. 20 Az 1828. évi piackörzeti vizsgálatok során Bácskai Vera és Nagy Lajos gépre vitt adatsora a megyén belül Dunaföldvárt jelölte meg olyan településnek, amelynek említésre méltó piaci körzete volt. 21 Az 1851-ben megjelent geographiai szótárban Tolna megye településeinek egy része megemlítette a megyén kívül fekvő Sárbogárdtól, illetve Siófoktól való távolságát (6 település). Kisebb körzete volt Zombának, Tolnának, Tevéinek, Tamásinak, Hőgyésznek, Gyönknek, Döbrököznek. A Dombóvárhoz való távolságot Mágocs és Döbrököz mezővárosok közölték, és ez azért jelentős, mert a 3000 lakosnál többet számláló Baranya megyei Mágocs mezőváros és a 2500 lakossal bíró Döbrököz oppidum valamilyen formában kötődött a mindössze 1280 főt számláló Dombóvárhoz, amely az Eszterházy hercegi uradalom egyik központja volt Tolna megyében. Megvolt a maga kisebb körzete Bátaszéknek, Bonyhádnak, Földvárnak és Paksnak is, Dunaföldvár oppidum 9200 körüli lakosságszámával nemcsak a megye, hanem tágabb környezete számára is központ lehetett, de ezt a számítógépes adatok nem emelik ki eléggé. A kir. sóház, a postaállomás, a kórház, a vendégfogadó, a 40 dunai malom és a 2 rév eleve kiemelt forgalmat biztosított neki. Hasonlóképp jelentős kereskedelmi központ a Duna menti Paks oppidum, amely körül számos puszta helyezkedett el, s amelyben 37 bolt, 35 dunai malom és rév segítette elő a forgalmat. Lakosainak száma már megközelítette a 10 ezer főt. 22 Bácskai Vera és Nagy Lajos Somogy megyei kutatásai Kaposvárt - az 1828. évi adatok gépi feldolgozása alapján - városias szerepkörű központi helynek nyilvánítják ugyan, de magában Somogy megyében nem mutatnak fel egyetlen egy erős vonzással rendelkező piaci központot sem. 23 Fényes 1840-es években keltezett munkája alátámasztja ezt, mert szerinte Somogy megyének elsősorban Veszprém és Nagykanizsa felé voltak erős piaci kapcsolatai, a gabonafelesleg egy része azonban Somogyból a keszthelyi piacra, vagy pedig a boglári és a szántódi révekbe került. A megyét a hajózható Dráva és Mura folyó kötötte össze a külvilággal, 2 mert útjai közismerten igen rossz minőségűek voltak. Az 1850-es évek adatai e megye területén csak néhány kisebb, elsősorban egy-egy település közeli piacát vagy árubeszerzőhelyét rajzolják meg. A Babócsához való távolságát például egy falu és két puszta közölte, Nagybajomhoz egy falun kívül 5 puszta tartozott, a Kadarkúttól való távolságot 5 puszta tartotta fontosnak közölni. A megyeszékhely Kaposvár, amely 1828-ban még semmiféle „vonzást" sem mutatott fel, most 13 településben nyert említést: 8 kisebb falu, s több puszta (összesen mintegy 6000 lakossal) tartotta fontosnak a Kaposvártól való távolság említését. Három település említette meg Szemest, az első postaút fontos állomását a Balaton
