Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Bognár Tibor: Adalékok a Somogy megyei németlakta települések 1945-1950 közötti helyzetéhez

az emberiség követelményei legmesszemenően figyelembe vétessenek, mégis azzal, hogy egyrészt a visszamaradó német lakosság elhelyezésével az összefüggő német települések megszakadjanak, másrészt a mezőgazdasági termelésben munkaerejük megfelelően kihasználtassák. Különösen figyelembe kell venni ezt közgazdasági szempontból olyan vidékeken, illetve olyan mezőgazdasági művelési ágnál, amelynek végzése nem látszik biztosítottnak a felvidékiek, illetőleg más telepesek behelyezésével" - hangzott a német lakosságot a telepítés érdekeinek teljesen kiszolgáltató kormányzati állásfoglalás.

6 Az Országos Földhivatal telepítésügyi tanácsosa 1948. december 4-én összefoglaló jelentést készített a Somogy megyei telepes községekre vonatkozóan, különös tekintettel azokra a visszaélésekre, melyek a Földbirtokrendező Alap tulajdonába került elkobzott sváb terménykészletek kezelésével kapcsolatban felmerültek. A vizsgálati jelentés sok esetben teljes bizonytalanságot és áttekinthetetlenséget állapított meg a ki- és összetelepítettektől összeszedett termények elszámolásánál. Általában nem egyeztek a kitelepítettektől hátrahagyott elszámolások az ezekből történt kiadások és juttatások mennyiségével. Az eltérések okairól és a különbözetek esetleges törvényes felhasználásáról a kimutatások általában nem tudósítottak. Rávilágított a vizsgálat több esetben arra, hogy az elszámolásokban sokszor szerepeltettek olyan szervezeteket a termények átvevőiként - pl. Gazdasági Felügyelőség, Országos Szövetkezeti Központ, Növénytermelési Hivatal, Országos Szövetkezeti Hitelintézet, Állami Erdőüzemek stb. - melyek a kérdéses tételeket egyáltalán nem, vagy csak részben vették át. Az esetek túlnyomó többségében nem lehetett megállapítani az iratokból, hogy a németektől elkobzott vagyonból milyen terményeket és milyen mennyiségben osztottak ki a helybeli és felvidéki telepesek között, s hog>' azoknak leltáraiban felvezették-e ezeket a tételeket. Azt sem sikerült igen sok esetben tisztázni, hogy a kitelepítendők járandóságait az érintettek valóban megkapták-e, vagy azt más célra használták fel a rendezéssel foglalkozó szervek. Sok elszámolásban lehetetlen volt követni a vizsgálat megállapítása szerint az árveréseken értékesített elkobzott vagyontárgyakból befolyt összegek sorsát. Kideríthetetlen volt, mi illette volna meg ebből a Földbirtokrendező Alapot, mivel az összegszerűségekre a kimutatásokból csak bizonytalan következtetéseket lehetett levonni. Sokszor az elszámolásokban feltűnően alacsony terméseredményeket mutattak ki, melyek megfelelő indokolás hiányában a vizsgáló számára elfogadhatatlanok voltak. Egyes esetekben elemi károkra, lopásokra hivatkoztak az elöljáróságok, azonban ezeknek az állításoknak a valóságtartalmát - különösen a lopások tekintetében - erősen meg lehetett kérdőjelezni. Az a kép, amely a fenti összeállításból kirajzolódik, nem tendenciózusan összeállított szemelvények gyűjteménye. A földbirtokrendező szervek tevékenységét túlnyomórészt valóban hasonló jellegű problémák töltötték ki ezekben az években. Érdemes lenne a kutatást olyan területre is kiterjeszteni, mely annak feltárását tűzné ki célul, vajon a telepítés milyen irányban terelte az érintett községeket, vissza - vagy előrelépést jelentett-e számukra gazdasági téren és más vonatkozásokban? Az általam megismert források mindenesetre inkább arra engednek következtetni, hogy ezeknek a községeknek a gazdasági életében óriási károk keletkeztek ezekben az években, melyeknek feltérképezése későbbi viszonyaik jobb megértését is elősegíthetné.