Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
igénybe venni, a német követeléseket visszautasították, ezzel egy időre megakadályozták azt, hogy a magyarországi lengyel menekülteket „hadimunka" címén Németországba deportálják. 22 A következő alkalommal, a Külügyminisztérium kezdeményezésére összehívott tárcaközi értekezleten - a lengyelek Németországba való deportálásának lehetőség szerinti megakadályozására - úgy döntöttek, hogy az összes lengyel menekültet a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya vegye gondozásba. Ezzel a megoldással Zbigniew Boróivko lengyel megbízott is egyetértett. A honvédelmi minisztériumi gondozás egészen október 15-ig - a Szálasi-féle fasiszta nyilas puccsig - elodázta a Németországba való hurcolást, megélhetést azonban nem biztosított. 228 Az 1944. évi június 21-i minisztertanácsi határozat értelmében a Magyarországon lévő összes lengyel menekültet a Honvédelmi Minisztérium vette gondozásba. A BM. IX. osztályának Menekültügyi Irodája ezt követően augusztusban pl. még egy alkalmi 30 000 pengő összeggel támogatta a menekülteket. 229 A BM. IX. osztálya a segélyre szorulók jogosultságát helyszíni kiszállással akarta eldönteni, de erre vonatkozó tervét nem tudta megvalósítani „...mert különböző politikai szempontok miatt a lengyel menekültekkel olyan tervek merültek fel ( zárt internálás ), melyek miatt a kiszállás lehetetlenné vált." 230 A segélyösszegek (zsold) kifizetésének elmaradása következtében előállt helyzettel a BM. IX. osztálya reálisan számolt: politikai szempontból sem kívánatos, hogy a nagy számban itt élő lengyel menekültek teljesen lezülljenek és így esetleg ... politikai kísértések elfogadására hajlamosak legyenek." 231 Bizonyos segélyező összegek kifizetésére - többek között - az előbbiek miatt is sort kerítettek. 232 A marcali járás főszolgabírója jelentésében beszámolt az állami segély nélkül élő menekültek helyzetéről. „Minthogy hosszabb ideig nem kaptak értesítést arra nézve, hogy' mi lesz a sorsuk, munkát csak későn kerestek, addig ingóságaik értékesítéséből és elzálogosításából tartották lenn magukat." 233 A főszolgabíró értesült arról is, hogy a környékbeli lengyel menekültek minden állami támogatás nélkül maradva, kényszerhelyzetükben mindenféle munkát elvállaltak, és ebből adódóan egyes munkaadók bizonyos mértékig visszaéltek a munkavállalók helyzetével [a magyar munkásokéval is - L. I.], és olyan munkabéreket állapítottak meg, amelyből a menekültek adósságaikat (is) alig bírták rendezni." 234 Természetesen számos ellenpéldát is ismerünk. 1944 őszén a németek által összefogdosott lengyel menekültek egyik csoportját Isaszegre szállították. 1944 október végén, amikor a németek elhagyták Isaszeget, a lengyelek őrzését a község elöljáróságára bízták. A község vezetői Vécsi István és Vasicza János a lengyeleknek felajánlották, hogy pénzért munkát végezhetnek, melyet Morgós Jenő uradalmi intéző biztosított számukra. A lengyelek örültek a lehetőségnek, sokan ... civil ruhát kaptak, s elhagyták a községet, egy nagy T obb csoport munkát vállalt, de november végére ezek is elhagyták Isaszeget." 23 ' Segítőkészségből sem volt hiány. „A magyar fasiszták hatalomra kerülése engem személy szerint váratlanul ért, ráadásul anyagilag is kellemetlen helyzetbe kerültem. [...] Munkaadómnál megszűnt a kereseti lehetőség [Kulczycki Ludwik kőműves mesternél volt alkalmazásban - L. L] megtakarított pénzem meg kevés volt. A havi zsoldot [segélyt] már hónapokkal korábban megszüntették. Télen még időszakos munkára nemigen számíthattam. Ruhám, fehérneműm volt, így lakásért és élelemért állatokat gondoztam. A tanyán szinte senkivel sem találkoztam, így meglehetős biztonságban éreztem magam. [...] A front átvonulása után már nem volt mit etetnem, ápolnom, de ennek ellenére pár hónapig
