Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
osztálytanácsos utasítására katonai altisztek és legénységi állományú egyének hozzátartozói részére egységesen a polgári menekülteknek megállapított segélyeket folyósították. 193 Az infláció gyors növekedése következtében 1943. szeptember l-jén a BM. 250 832 IX. rendelettel a polgári menekültek részére január l-jével, illetve július l-jével megállapított segélyösszeg ismételten módosításra szorult: a magasabb ellátási kategóriába tartozó családfő napomként 5,50 helyett 7 pengő, feleség 2 helyett 4 pengő, a gyermek ellátmányát 2,50 helyett 3 pengő összegben állapították meg. 194 Az egyedülálló családfenntartó személyek napi 6 pengő, gyermekeik 3 pengő segélyben részesültek. A katonai hozzátartozók ellátmánya ezúttal érintetlen maradt. Az általános ellátási kategóriába tartozó menekülteknél a családfő 3,50 helyett 5 pengő, a feleség 3 helyett 4 pengő, a gyermekeknek egységesen 3 pengő összegű napi ellátmányt állapítottak meg. A lengyel egyetemi és főiskolai hallgatók és középiskolai tanulók segélyét is felemelték. Szeptember l-jétől egységesen 5,50 pengő ellátmányt kaptak. Az ellátási segélyek felemeléséről szóló BM-rendelet dr. Antall József aláírásával 1943. október 11-én lépett hatályba. 19 ' A BM. LX. osztályához beérkező folyamatos kérések is jelezték, hogy a segélyösszegek módosítása rendszeresen elmaradt a kívánalmaktól, azaz a megélhetési költségek sokkal gyorsabban növekedtek, mint az ellátási összegek. Piotr Malinskí lembergi vajdahelyettes (alispán) illetményét is soron kívül felemelték. A családfő napi 7, az anya 4, a három fiúgyermek együtt 9 pengő, összesen napi 20 pengő segélyösszegben részesült. 196 Leokádia Chwalinska segélyét 1943- december l-jétől ugyancsak méltányosságból 5 pengő helyett 7 pengőben állapították meg. 197 A fajszi táborban élő dr. Adam Wozniakowski a lembergi egyetem volt tanársegéde 1939. szeptember l-jétől napi 7 pengő, felesége 4 pengő, valamint nagyobb összegű időszakos segélyben részesült. 19 Maria Zielinska polgári menekült (férje Dachauban koncentrációs táborban volt), négy kiskorú gyermekről gondoskodott, ezért szintén kiemelt segélyben részesült, napi segélyösszegét 7 pengőben állapították meg. 199 A segélyek felemelésével egyes személyek helyzetét javítani lehetett ugyan, de a menekültek egy része, a rendszeres munkát nem végzők nehéz körülmények közé kerültek. Az alsózsidi polgári tábor állományába tartozó 35 lengyel megélhetése biztosítva volt ugyan, de a „folyton változó" árakkal a menekültek nehezen tudtak lépést tartani. 200 A katonai hozzátartozók talán éppen ezét is szívesebben laktak valamelyik tiszti tábor területén. A zalaszentgróti és zalabéri lengyel tiszti táborok rangidősei a táboraikban lévő polgári ellátásban részesülő polgári egyének (katonai hozzátartozók) maradását kérelmezték, mert a ruházkodás és a megélhetés egyszerűbb volt falun, mint a városban „...azonfelül a tisztek erkölcsi és anyagi támogatásban részesítik a (zalai) táborokban lévő nyolc női polgári menekültet." 201 A segélyösszegek változásainak áttekintése után meg kell vizsgálni azt is, hogy a menekültek rendelkezésére álló pénzösszeg milyen vásárlóértéket jelentett 1943-ban, milyenek voltak a piaci viszonyok, továbbá a magyar lakossághoz viszonyítva hogyan alakult a lengyelek életszínvonala. Az egyedülálló polgári menekült havi jövedelme (segélyösszege) 1943 októberében 150 pengő, egy háromtagú családnak (egy gyerekkel) pedig 360 pengő volt. A kiemelt kategóriában az egyedülállónak havi 210 pengő, az egygyerekes családnak 420 pengő összegű havi segélyből kellett megélni. A lengyel tisztek is lényegében hasonló nagyságú havi jövedelemmel rendelkeztek. A kérdés az, hogy a vizsgált időszakban a havi 150,360, illetve a 210 pengő milyen megélhetést biztosított?
