Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945
sem húst, sem szalonnát vagy zsírt... a lengyel menekültek egyáltalán nem tudnak vásárolni ...mivel a szomszédos községekben a hentesek tudnak vásárolni sertést, és marhát vágni, ezért intézkedést kérünk, hogy Tikk László is arra köteleztessék, hogy legalább sertést minden héten vágjon, hogy nélkülözni ne legyünk kénytelenek. De panaszt teszünk a nemesbüki körjegyző ellen is, mert habár Marcikowski József Qózef] táborparancsnokunk többször jelentést tett a hús- és zsírhiányról, mégis nem tett semmi intézkedést annak elhárítása érdekében." 168 A nemesbüki helyettes körjegyző elismerte az ellátásbeli hiányosságokat. Az akadozó ellátást az objektív áruhiánnyal próbálta magyarázni, a húshiányt pedig azzal, hogy a helyi hentes nem kapott elég vágási engedélyt. A helyettes körjegyző a Magyar Lengyel Menekültügyi Bizottságot arra kérte, hogy „...szíveskedjen intézkedni, hogy Nemesbük község részére legalább havi nyolc-tíz drb. sertésvágási keretet megállapítani és a Magyar Állat és Állati Termékek Kiviteli Szövetkezete [MÁKSZ] útján kiadatni szíveskedjenek. Amennyiben a MÁKSZ a szükséges sertésvágási engedélyt megadni nem tudná, abban az esetben - kérelmem hogy a Nemesbükön elhelyezett összes lengyel menekültet olvan helyre szíveskedjenek áthelyezni, ahol az ellátásuk zavartalanul biztosítható. "^ 9 Az élelmezés érdemi javítása más helységekben is bonyolult kérdéssé vált. Az ellátási, árubeszerzési nehézségek jóllehet valamennyi menekültet érintették, ennek ellenére 1942 elején még csak a katonai hozzátartozók ellátási díjait módosították. A tiszti hozzátartozók (felnőttek) eddigi 3 ill. 4 pengős napi ellátmányát 4 ill. 5 pengőre, az altiszti családtagokét a napi 2,50 pengőről 3,50 pengőre, a családtagnak számító altiszti hozzátartozó zsoldösszegét 3 pengőről 4 pengőre emelték fel. 170 A megélhetési költségek növekedésének könnyebb elviselése érdekében az ország több polgári táborában takarékpénztárt, a katonai táborokban „legénységi önsegélyező pénztárt" hoztak létre. 1 1 A keszthelyi táborban az 1942. évi téli áremelkedések, a kevés piaci árufelhozatal miatt a menekültek pl. különböző társulásokat alapítottak. Keszthelyen, de máshol is, különféle tábori műhelyek, étkeztető szolgálat valamint takarékpénztár működéséről tudunk. Az egyik fontos táboron belüli képződmény, a takarékpénztár elsősorban a táboron (kolónián) belüli „szövetkezeteket", „társulásokat" támogatta. A pénzbetétek évi 6 százalékot kamatoztak, kölcsönzés esetében azonban 12 százalék kamatot számítottak fel. A pénztár vezetősége öt főből állt, akik díjtalanul látták el feladatukat. A keszthelyi takarékpénztárnak kezdetben 150, 1942 decemberében 70 tagja volt. 1942 januárjában 14 esetben összesen 315 pengő összegű kölcsönt, március-június közötti időszakban a pénztár 69 kölcsönt adott. 1942. július l-jén a takarékpénztár kölcsönözhető tőkéje 410 pengő volt. 172 Az ellátás javítása miatt a táborok többségében különböző öntevékeny, a helyi lehetőségekhez alkalmazkodó megoldást kerestek. A zalaszántói tiszti táborban pl. önkiszolgáló, közös étkezést szerveztek. 173 A táborparancsnokságok és a helyi közigazgatási vezetők segítségével számos polgári táborban is közös étkezéssel oldották meg az élelmezési nehézségeket. 1 4 Az étkezés olcsóbbá tételét Bregenc-majorban, Gyöngyösön és Egerben is hasonlóképpen érték el. 17 "' Bregencmajorban (és több más táborban is) a táboron belül a „kantyn"-ban mód nyílott a kisebb (tea, tej, dohány stb.) bevásárlásokra, mindez különösen a téli időszakban igen előnyös volt. Abregenci „kantyn" pl. havonta 5000 pengős forgalmat bonyolított le (a tiszta haszon elérte a 200 pengőt). A tábori üzletek mellett igen sok helyen
