Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Lagzi István: A magyarországi lengyel menekültek élet-és munkaviszonyainak néhány kérdése 1939-1945

A levéltári forrásokból és a visszaemlékezésekből kirajzolódik egy sajátos kép, mely a magyar közigazgatási és katonai hatóságok erőfeszítéseiről, a lakosság tüntető rokonszenvéről tett tanúbizonyságot. A lengyelbarátság, a menekültek iránt megnyilvánuló tenniakarás a magyar társadalom minden rétegét megmozgatta. Az egyházak papjai, a honvédség, a csendőrség, a határőrség, a közigazgatás kötelékében szolgálók közül sokan, diplomaták, felelős politikai tevékenységet végzők, a menekültekkel rokonszenvező kisiparosok, munkások és parasztok, értelmiségiek vállaltak kisebb-nagyobb szerepet. Egyesek élelmet adtak, mások - 1939 őszén - az elszállásolásban segítettek, az elhelyezkedésben, a tanuláshoz, a kulturális élet kibontakozásához nyújtottak támogatást. Igen sokan Magyarország elhagyását (Franciaországba való utazást) segítették elő. A lengyel hadsereg magyar földre érkezett katonáinak és tisztjeinek a budapesti lengyel követséggel egyetértésben, a nemzetközi egyezmények előírásainak megfelelően internáló táborokat létesítettek. A polgári menekültek jelentős része a Balaton környéki községekben, a kalocsai járás falvaiban, a Dunakanyar ismert üdülőfalvaiban kapott szállást. A katonai menekültek legnagyobb része üresen álló laktanyákban, használaton kívüli mezőgazdasági és ipari épületekben került elhelyezésre. A teljes felsorolás helyett csak utalunk arra, hogy a menekültek elhelyezésére több helységben kastélyokat is igénybe vettek. A Dunakanyarban, a Balaton-parti községekben valamint Budapest környékén pl. több mint ötven villát, penziót, szállodát is menekülteknek engedtek át. A lengyel tisztek jelentős részének szállodában létesítettek „internáló" tábort. A polgári menekültek közül sokan bérelt házakban, szobákban, penziókban, magánházaknál, egyesületi épületekben találtak ideiglenes otthonra. A Magyarország területére menekült lengyel fegyveres erők tagjainak internálása és őrzése, elhelyezése, ellátása, szociális gondozása a Honvédelmi Minisztérium 21. osztálya,

6 a polgári menekültek ügyeinek intézése a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozott. A lengyel katonai személyek egészségügyi ellátására Győrben lengyel katonai fiókkórházat, Letkés községben utókezelő szanatóriumot, Szentesen idegbeteg-, Egerben tüdőbetegosztályt létesítettek. A polgári személyeket a lakóhelyük szerinti kórházak gyógyították, az esetleges utókezelést a keszthelyi üdülőtáborban, Pesthidegkúton, Mátraházán biztosították. (Szükség esetén a honvédség kezelésében lévő gyógykezelési helyek is a menekültek rendelkezésére álltak.) A katonai menekültek ügyeinek intézésében jelentős szerepet kapott a Magyarországon internált lengyel katonai személyek képviselete (Przedstawicielstwo polskich zolnierzy intemowanych u> Królestwie Wegier) elnevezésű lengyel érdekképviseleti szerv. A belügyminisztérium IX. osztálya mellett külön Menekültügyi Irodát létesítettek, mely a polgári menekültek gondozásával foglalkozott. A lengyel polgári menekültek érdekképviseletét - politikai érdekképviseletet is ellátó szociális, iskolai ügyekben egyaránt illetékes szerve a Lengyel Menekültek Gondozásának Ügyeit Intéző Polgári Bizottság Magyarországon (Komitet Obyivatelski dia Spraw Opieki nad Polskimi Uchodzcami na Wegrzech) néven alakult meg. A menekültek vallási életének irányítására külön hivatalt szerveztek, mely Lengyel Menekültek Katolikus Lelkészi Hivatala Magyarországon (Katolickie Duszpasterstwo nad Uchodzcami Polskimi na terenie Króleswa Wegier) néven sokrétű tevékenységet fejtett ki. A háború éveiben a lengyel menekültek megsegítésében részt vett közel húsz társadalmi szervezet közül a Magyar—Lengyel Menekültügyi Bizottság, a külföldi segélyszervezetek esetében az amerikai és angol bizottságok, valamint a Nemzetközi Vöröskereszt munkásságát kell kiemelnünk