Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

Sztójay Döme, volt berlini követ lett a miniszterelnök, s kormányát Csatay honvédelmi miniszter kivételével, csupa szélsőjobboldali politikus alkotta. A főispánok nagy részét imrédysta és más szélsőséges elemekkel cserélték ki. A fegyveres ellenállás ugyanis reménytelennek látszott, csak véráldozatot és az ország területének azonnali hadszíntérré változását jelentette volna. Az államfő ezek után már csak két alternatíva között választhatott: Lemond a német katonai erő nyomása alatt, mely gátolja államfői jogainak és kötelességének gyakorlásában, mint ahogy ezt a belga, holland, dán és norvég uralkodók tették. Ez az eljárás talán kedvezőbb elbánást eredményezett volna a szövetséges hatalmak részéről szegény hazánkkal szemben. Bár Lengyelország példája, amelynek területi épségét a szövetségesek garantálták, nem volt éppen biztató. Hisz a háború áradata úgyis rajtunk keresztül ment volna, de legalább ..jó fiúk" lettünk volna a háború után a szövetségesek szemében. Avagy a helyszínen maradni és megpróbálni menteni, ami még menthető. A németek, kiknek érdekük volt bizonyos legalitás látszatát kelteni, hajlandóknak ígérkeztek bizonyos koncessziókra a magyar csapatok visszarendelésének terén, egyébként a román, a szlovák és a horvát csapatok megszállásával fenyegettek. Ezek az ígéretek persze, mint a németek több más ígérete, nem lettek betartva. Viszont sikerült a kormányzónak személyes közbelépésével a zsidók deportálását helyenkint fékezni, amit a németek a magyar nyilasok segítségével most már teljes brutalitással hajtottak végre. Több semleges országban lévő külföldi követünk nem ismerte el a Sztójaykormányt, nyomatékot adva ezáltal a németek által diktált politika ellenzésének. A Magyar Nemzeti Bank akkori elnöke, Posch Gyula betegsége következtében a bank vezetése Thaly Zsigmond alelnök kollégámra és rám hárult. Mivel a német nyomás a banknál egyre erősödött, közöltem Reményi-Schneller pénzügyminiszterrel lemondási szándékomat. Ő ezt ugyan tudomásul vette, de arra kért, maradjak a helyemen, amíg megfelelő elnököt találnak. Az adott körülmények közt az OMGE is jóformán tétlenségre volt kárhoztatva, mert a lehetetlen utazási körülmények között nem tudtunk üléseket tartani. Ivekben az időkben úgyszólván minden politikai kapcsolatom megszakadt. A Sztójay-kormány tagjaihoz semmiféle kontaktus nem fűzött, s politikai barátaim nagy részét vagy letartóztatták, vagy vidéken kerestek menedéket. A Sztójayt követő Lakatos-kormány volt még egy pillanatnyi reménysugár, mert tagjainak nagy része magyar hazafi volt. Sajnos, azonban annak néhány németbarát tagja (Jurcsek, Reményi, Schneller) a kormány minden tanácskozásáról informálta Vesenmeyert, a német „helytartót", s így eleve szabotálta ennek működését. Az október 15-i fegyverletételi proklamáció rossz előkészítése és ennek részletei történelmileg ismert tények. Ez csak bizonyítja, hogy a kormányzó rosszul volt informálva a hadsereg szelleméről és hangulatáról. így sikerült a nyilas beállítottságú tábornokoknak a „legfelsőbb hadúr" fegyverletételi parancsát semlegesíteni, az sok helyen nem is ért el a harcoló csapatokig. Hozzájárult ehhez a kormányzó katonai becsülete által diktált eljárás is. Először magához hivatta Vesenmeyer német követet, s csak azután olvasták be a rádióba a fegyverletételi proklamációt. Ez a németek magatartásának helytelen megítélése volt, és újabb időt engedett számukra ellenintézkedésekre. Engem a fegyverletételi rádiónyilatkozat útközben ért, Kaposvárról Budapest felé menet. Délután 4 óra felé értem Pestre, ahol már peregtek az események. A né-