Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

Agyonhajszolva olvastuk és tanulmányoztuk át éjjel és másnap a vastag iratot és láttunk neki minden szentimentalizmus és nagylelkűségre való hivatkozás nélkül (úgyis hiábavaló lett volna) csak a száraz és konkrét tényekre és adatokra alapozott válaszunk megszerkesztésének. Ezt mindegyikünk a saját szakmájában tette, és Apponyira hárult a kényes feladat ezeket összefűzni, és olyan formába önteni, hogy erre a Magas Béketanács esetleges jobbindulatú tagjai (ha ugyan volt ilyen) felfigyeljenek. A jelzett napon és órában ismét elfoglaltuk helyünket ugyanabban a teremben. A légkör határozottan ellenséges és jéghideg volt. A Magas Béketanács tagjainak arca komor, sőt egyeseké csaknem gúnyos volt. Clemenceau hideg udvariassággal szólította fel Apponyit, hogy tartsa meg előadását, felajánlva, hogy ezt ülve tegye. Ö azonban visszautasította ezt az ajánlatot és állva azonnal, minden bevezetés nélkül a tárgyra tért, francia nyelven. Apponvi 74 éves volt, de szellemi képességeinek teljes birtokában volt. Clemenceau egy idő múlva félbeszakította, hogy az elmondottakat angolra fordíthassák. Apponvi kérte, hogy ezt a fordítást ő maga tehesse, és tökéletes angol nyelven ismételte az imént franciául elmondottakat. A merev arcok valahogy felengedtek, sőt tényleges érdeklődést kezdtek tanúsítani, amint Apponvi váltakozva éppoly tökéletes francia, mint angol nyelven folytatta beszédét. Mikor az elcsatolandó országrészek etnográfiai problémáját mondta angolul, Lloyd Georg kis papírcédulát csúsztatott Clemenceauhoz, aki azt inkább bosszús arccal olvasta, de aztán igenlő fejbólintással válaszolt Lloyd Georgnak. Ennek a jelenetnek a magyarázatát a beszéd végén értettük meg. Ugyanis Lloyd Georg felkérte Apponyit, hogy lenne szíves néhány közelebbi részletmagyarázatot adni a Magyarországtól elcsatolandó területek nemzetiségi kérdéseivel kapcsolatban. Erre Apponvi rossz hallására hivatkozva felkérte az elnököt, hogy felmehessen a pódiumra és megmutathassa a helyzetet a Teleki Pál által készített kiváló, részletes etnográfiai térképeken. így érthető lett Clemenceau bosszúsága, ki eleve kijelentette, hogy a beszéden kívül semmiféle vitának nincs helye. Láthatólag megtört a jég, mert a legtöbb fődelegátus Lloyd Georg és Apponyi körül a térkép fölé hajolva érdeklődéssel hallgatta a magyarázatot. Bár senki sem mondta, de érezhető volt, hogy némelyek feltehették magtikban a kérdést, hogy Magyarország ilyen mértékű feldarabolása eléggé indokolt-e? Lloyd Georg megköszönte a felvilágosításokat és gratulált Apponyinak kiváló többnyelvű előadásáért. Ugyanis a francia és angol beszédek után Apponvi mégegy­szer összefoglalta előadását olasz nyelven az olasz delegáció számára. Végül Clemenceau mondott még egy rövid, csaknem barátságos hangú beszédet, melyben biztosította Apponyit, hogv- előadását a Békebizottság érdeklődéssel hallgatta és ennek tartalma figyelmes vizsgálat tárgyát fogja képezni. A magyar delegációnak, közös megegyezés szerint, négy hét múlva kellett írásban állást foglalni a békelel­tételekről. Apponyi beszéde kétségkívül szónoki mestermű volt, amely ha nem is látszott mégis komoly benyomást tett a Békebizottság tagjaira. Mint azt később megtudtuk, jelentős összetűzések voltak egyrészt a teljesen a kisantant oldalán álló francia, másrészt a sokkal objektívebb beállítottságú angol és olasz képviselők között. Nitti olasz miniszterelnök a feltételek enyhítését követelte, de Clemenceau hajthatatlan maradt. A francia sajtó is csak Apponyi nyelvtehetségét említette, de semmit a magyar ügy érdekében általa felsorolt konkrét érvekről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom