Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Somssich Pongrác (összeállítása): Részletek gróf Somssich László (1874-1956) emlékirataiból

Jelentettem a főhercegnek, hogy átadtam a jelentést Hegedűsnek. Na és mit mondott a Hegedűs - kérdezte? Olyasvalamit kínált, amit nem ismételhetek. De mivel nem tágított, hát elmondtam neki, amin nagyot nevetett. Ezután a 12 lovasezred és a lovastűzérség az óriási térségen arcvonalban felállt. A király gyönyörű sárga paripáján és óriási kíséretével végiglovagolt az arcvonal előtt. 65 éves kora dacára jól ülte meg a lovat. Ezután az összes ezred, század szélességbe ügetésben vonult fel a király előtt. Festői látvány volt. Végül a királyi testőrség trombitása fújta le a gyakorlatot, s az ezredek bevonultak a nekik kijelölt községekbe. Visszatérve Szombathelyre röviddel ezután letettem a tisztivizsgát. Katonai szolgálatom befejeztével hazautaztam Hetesre, ahol atyámmal komoly megbeszélés alapján tárgyaltuk meg jövőm kérdését. Atyám lebeszélt arról a tervemről, hogy diplomáciai pályára lépjek, s azt ajánlotta, hogy készüljek a mezőgazdasági pályára, hiszen ő beteges és nem tud behatóan birtokai kezelésével foglalkozni. így rám hárul az a feladat, hogy őt ebben támogassam. Mivel utána rám száll a hetesi és szarkavári hitbizomány, dupla kötelességem családomat és hazámat, ezen a téren szolgálni. Ezeket az érveket megértettem és magamévá tettem. így elhatároztuk, hogy először egy évi gyakorlatra megyek a bábolnai állami ménesbirtokra, utána pedig beiratkozom a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Bábolnán Orsonics intéző mellé voltam beosztva, mint gyakornok, a postaépületben volt a lakásom. Kaptam egy lovat, melynek hátán, vagy egyesbe fogva, kocsin jártam a gazdaságot. Sokat tanultam, főleg gyakorlati téren. 1896 telét és a tavaszt Bábolnán töltöttem, majd májusban 4 hetes fegyvergyakorlatra kellett bevonulnom Sopronba. Utána június 8-án alkalmam volt részt venni Somogy vármegye bandériumának tagjaként, a honfoglalás ezeréves emlékünnepén. A találkozó reggel 7-kor volt a Vérmezőn, ott állították össze a bandériumokat: a felsőház, az alsóház, aztán a vármegyék, városok, s számtalan előkelőség díszhintóban. A menet a Lánchídon, az Andrássy úton, aztán a Nagykörúton, majd ismét a Lánchídon vonult fel a királyi vár udvarára. Ott állt az erkélyen a király és a királyné, kik lelkes ovációban részesültek. Felejthetetlen szép látvány volt ez a tarka kép, a szép magyar ruhák és parádés lószerszámok. Akkor nyílott meg a millenniumi kiállítás is, mely gyönyörű volt. Ezután rögtön visszamentem Bábolnára, hogy a közeledő aratási munkákon részt vehessek. A nyár végén aztán búcsút mondtam Bábolnának és az ottani kedves gazdatiszteknek, kiktől sokat tanultam. 1896 őszén aztán beiratkoztam a Magyaróvári Gazdasági Akadémiára. Ott két barátommal együtt vettünk ki egy lakást, és közös háztartást vezettünk. Minden előadásra pontosan eljártunk, és rendszeresen kollokváltunk. Néha, ha volt időnk és pénzünk, bementünk Győrbe cigányzenét hallgatni. De azért reggel 8-kor az előadáson voltunk. Az előadások rendkívül érdekesek és tanulságosak voltak. Tanáraink közt sok jeles szakember, sőt Európa hírű tudós is volt (Thalmayer, Cserháti, Hencs, Linhard stb.) Ugyanez év telén felajánlotta atyám, hogy kísérjem el Margit nővéremet Rómába, ahol maradhatok 3 hétig, hogy kissé művelődjek és lássak valamit. Örömmel éltem az ajánlattal. Egy ismerős családnál élt ott a nővérem, nevelőnőjével, aki rendkívül művelt, olvasott és a művészetben képzett hölgy volt. Élvezet volt kalauzolása mellett a római múzeumokat, templomokat és egyéb műkincseket megtekinteni. Felemelően hatott és rendkívül érdekelt a sok műkincs, amit csak