Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

kormányt kell segíteni. Tovább motiválta az angol diplomácia magyarországi politikáját a párizsi békekonferencia szeptember 15-diki ülése. A Budapesten működő antantmisszió tábornokai Horthy fővezér szervezkedésében látták a kiutat a politikai kibontakozáshoz. Ez nemcsak a békekonferenciára hatott, de a magyar belpolitikai életre is. A szociáldemokraták, a liberális pártok és a Kisgazdapárt az angol diplomácia pálfordulására kapcsolatokat kerestek a francia diplomáciával, sőt igyekeztek a francia diplomácia előterében lévő Csehszlovákia és Jugoszlávia felé is tájékozódni. 1919. október elején a bukaresti francia követ, Saint Aulaire megszakította néhány napra utazását Budapesten. A liberális pártok vezetői a Ritz-szállóban találkoztak a francia követtel. A közvetítő Graziani francia tábornok volt, aki az antanttábornokok budapesti tanácsának volt a tagja. A liberális pártok tájékoztatták Saint Aulaire-t a nehéz belpolitikai helyzetről, mindenekelőtt a féktelenné vált fehérterrorról, és arra kérték a francia diplomatát, hogy akadályozza meg a fővezérnek Budapestre történő bevonulását a románok kivonulása után, mert ez beláthatatlan újabb vérengzéssel fog együttjárni. A liberális kibontakozási terv éppen ezért nem számolt azzal, hogy Horthy bevonul Budapestre. Saint Aulaire megígérte a vele tárgyalóknak, hogy tájékoztatni fogja kormányát a hallottakról. Közben a békekonferencia előkészítette a magyar békeszerződést. Előkészületeket tett arra, hogy olyan magyar kormány alakuljon, amely magába tömöríti az összes jelentékeny politikai erőt. A budapesti tárgyalásokra a liberálisok Saint Aulaire-t várták, de helyette Sir George Clark, a prágai angol követ érkezett meg október 23-án. Tárgyalni kezdett Clark arról az új magyar koncentrációs kormányról, amellyel meg lehet kötni a békét. Az angol diplomata a magyar konzervatív erők kibontakozási tervét támogatta. E terv szerint a kivonuló román királyi csapatok helyét Horthy Nemzeti Hadseregének kell elfoglalnia. A megalakuló koncentrációs kormány fogja kiírni a választásokat, és a létre jövő nemzetgyűlés fogja az ország vezetőjét megválasztani. Ahogy Clark Budapestre érkezett, nyilvánosságra került a szociáldemokrataliberális kibontakozási terv is, amely francia irányba igyekezett vinni az eseményeket. Pontokba foglalva ez a terv a következőképpen nézett ki: a. a fehérterror kiszélesedésének veszélye miatt Horthyt távol kell tartani Budapesttől, b. az antant ajánlására létre hozandó karhatalom nem csak a rendre fog ügyelni, de a választások tisztaságára is, c. csak a választások után lehet szó az új kormány megalakításáról. Clark jól ismerte a liberális-szociáldemokrata kibontakozási tervet, hiszen neki is megküldték. Clark azonban változatlanul Horthyt támogatta. A liberális-szociáldemokrata csoport természetesen a Budapesten lévő francia misszió ügyvivőjének, Maurice Fouchet-nek szintén megküldte kibontakozási tervét. Ők örültek ennek a tervnek, hiszen elgondolásaikat támogatta. A párizsi békekonferencia 1919. november 3^í-dikén tárgyalta a magyar helyzetet. Clark és Fouchet javaslatai közül Clark javaslatát fogadták el, mert ez felelt meg a szeptember 15-diki határozatuknak. Ennek az lett a következménye, hogy Horthy engedélyt kapott a Budapestre történő bevonulásra. A jobboldali és elszemtelenedett katonatiszti vezetés, akik az őszirózsás forradalom idején meglehetősen háttérbe szorultak, provokatív módon a második Magyar Köztársaság kikiáltási napját választották ki a bevonulás napjának. Ez jelzés volt arra, hogy büntetni igyekeznek a „bűnös fővárost".

75 Ez az új külpolitikai helyzet és az, hogy a koncentrációs kormány létrehozása érdekében George Clark tárgyalt a pártokkal, közöttük Nagyatádi Szabó Istvánnal, nem