Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)

Király István: Nagyatádi Szabó István és a Kisgazdapárt 1919. március 19. és 1919. november 30-ika között

Somogy vármegye Szocialista Pártjával, hogy amennyiben a párt garantálja, illetőleg megnyugtató nyilatkozatot tesz arra nézve, hogy a kisbirtokot tényleg nem kommunizálják, úgy belép a pártba, és annak leglelkesebb harcosa lesz. Szabó Istvánnal és volt pártjának vezető embereivel tárgyalások indulnak meg, amelyek kétségtelenül eredményre vezetnek és ez esetben a Somogy Megyei Szocialista Párt hatalmas tábora megnövekszik a volt Kisgazdapárttal."

19 Ha az idézett irat nem állna szöges ellentétben Nagyatádi Szabó István egész politikai pályafutásával, még akkor is felmerül, hogyan következett be nála ekkora politikai fordulat? Az a Nagyatádi, aki 1910-ben nem volt képes politikai akcióegységre lépni Áchim L. András Parasztpártjával, most vajon mi késztette egy sokkal baloldalibb pártba való belépésre? 1919. április elején oszlatta fel a saját pártját, a hónap közepén már be akart lépni a Szocialista Pártba? Sőt a jelentés szerint nem csak Nagyatádi, de az egész pártja beolvadt volna a Szocialista Pártba. Ma még nem tudni, hogy írásban avagy szóban közölte-e, hogy a Somogy Megyei Szocialista Párt „leglelkesebb harcosa" lesz. A történész feladata kutatni, hogy megalapozott-e a jelentés? Milyen politikai érdekek húzódnak meg a jelentés mögött? Lássuk a tényeket. Az őszirózsás forradalom két kormánya parlament nélkül kormányzott. Ez tette szükségessé, hogy 1919. április 13-ikára kiírják az országgyűlési választásokat. A polgári forradalmat követő proletárdiktatúra hasonló helyzetbe került, csakhogy ők elvetették a polgári parlamentet. Helyette tanácsválasztásokat terveztek lényegében ugyanabban az időpontban, április 7-ike és 10-ike között. Ezt végre is hajtották. Ezen a választáson Nagyatádi Szabó István nem kapott választási jogot.

20 Ismeretes, hogy Nagyatádi Szabó nagy reményeket fűzött az áprilisi választásokhoz. Csupán azzal nem számolt, hogy őt és kisgazdatársait a proletárhatalom erősen korlátozza a polgári jogok gyakorlásában. Később keserűen írt erről: „Ugyanis az a veszély fenyegetett, hogy a szocialisták a választásokon megkapják a többséget és így alkotmányos úton jutnak az országban döntő, végleges hatalomhoz. Akkor én és pártom volt a mentsvár, ahová mindenki törekedett."

21 A tanácsválasztások mindent összedöntöttek Nagyatádiban, ami csak reményt adhatott volna a polgári kibontakozásra. A politikus pesszimista hangulatát csak fokozta, hogy a nehezen megalkotott XVIII. néptörvényből már hírmondó sem maradt. Ennyi baj után - az ipari üzemek és a magánlakások lázas szocializálása közepette - már csak az volt vissza, hogy a kisbirtokosok földjét is szocializálják. Elképzelhető, hogy milyen gondolatok kavarogtak a parasztpolitikus Nagyatádi Szabó fejében. Valószínűnek kell tartanom, hogy ennek a lélektani pillanatnak a hatására keresett politikai érintkezési pontot a szocialistákkal. A mai ismereteink szerint Nagyatádi Szabó István levelet írt Kun Bélának, akit az akkori közvélemény a kormány tényleges fejének tartott, bár ő külügyi népbiztos volt. Minden kutatói szorgalom ellenére ezt a levelet nem lehet megtalálni egyik budapesti közgyűjteményben sem. (Országos Széchenyi Könyvtár, Országos Levéltár, Munkásmozgalmi Múzeum, Párttörténeti Archívum, Nemzeti Múzeum.) Nagy a valószínűsége, hogy ez a levél elveszett. Csupán Hajdú Tibor, az 1918-19-es események kutatója emlékszik egy olyan Kun Béla által az 1930-as években írt levélrészletre, amely szerint Nagyatádi Szabó István felajánlotta szolgálatait a Tanácsköztársaságnak.

22 Miután a levél nem áll rendelkezésünkre, de a vidéki sajtóosztály jelentése sem lóg egészen a levegőben, és a kaposvári szocialisták elutazása Erdőcsokonyára