Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 22. (Kaposvár, 1991)
Szita László. A dualizmuskori népiskolák államosításának nemzetiségpolitikai vonatkozásai Somogy megyében
Egyedül Szöllőskislakon düledezőfélben lévő felekezeti iskola helyett kellene állami népiskola, de „a lakosság olyan szegény, hogy nem lehet újabb adókkal hozzájárulást várni, mert nemcsak az iskola fenntartására nem képesek, hanem a tanító fenntartását sem vállalhatják". A barcsi járási főszolgabíró Pálfalun, Bolhón és Drávaszentmártonon, valamint Barcson tartotta szükségesnek állami iskola felállítását. Valamennyi község ezek közül maga is úgy döntött, hogy a felekezeti iskolákat kellene állami iskolává átalakítani, de áldozatot nem tudott vállalni a nagy szegénység miatt, amelyet a főszolgabíró is elismert és maga is hangsúlyozta a főispánhoz küldött felterjesztésében. A nemzeti szempontokat mind a körjegyzőségek, mind a főszolgabíró erősen hangoztatta. Felismerték, hogy annak akár eltúlozásával is előnyöket szerezhetnek mind a főispán, mind pedig a kormányzat előtt, s majdani terhek vállalásától is részben vagy egészen mentesülhetnek, ha állami népiskola alapítására valóban sor kerül. A barcsi főszolgabíró még a hatás kedvéért hozzátette, hogy „... ezen községek Horvát-Szlavónországgal határosak és ezen községek lakossága a horvát elemekkel igen gyakran érintkezik, a magyarosodás előmozdítása érdekében tehát állami szempontokból is fontos az állami népiskola felállítása..." Az állami népiskolák felállításának kormányzati sürgetésére a legjellemzőbb választ Beksics Ignác tanfelügyelő adta. 1 " A korszak uralkodó politikai követelményeinek megfelelően a nemzeti érdekek túlhangsúlyozásával igyekezett a ..legvonalasabb" választ adni a főispánnak. Tragikomikus, hogy 7 a főispánnak az alább idézendő, s szinte harcászati képekben megfogalmazott tanfelügyelői válasz olyanynyira megtetszett, hogy a miniszternek küldött felterjesztésében használta, mint saját gondolatait. A tanfelügyelő a somogyi állami iskolaalapításokat a következő gondolatokkal indokolta: „...Somogy vármegye azon szerencsés helyzetben van ugyan, hogy minden iskolájában a tannyelv máris magyar, és mégis azon vármegyék közé tartozik, ahol a tanügyi és egyéb hatóságoknak résen kell állani, s eleve kell góczpontok felállításáról gondoskodni, melyek erős védbástyái legyenek a közvetlen szomszédságukban levő szláv népek kirohanásai ellen, minthogy a nemzetiségi mozgalmak csak az esetben veszélyesek, ha azokat a szomszéd országok rokon fajú nemzetiségei szítják, Vármegyénk délnyugati határát a Dráva folyó partja képezi, így a magyarság végvárait ennek a folyónak a partján kell felépítenünk az elemi népiskolák államosításával, amelyek hivatva lesznek a magyar nyelv és magyar érzés ápolása mellett, egyszersmind a magyar nemzeti kultúra fejlesztését is előmozdítani..." A továbbiakban mint egy hadvezér a meg nem támadott nemzeti kultúra érdekében, Somogyban a következőket tartotta szükségesnek megtenni: A mérföldekre terjedő somogyi Dráva-part számos iskolája azonban egy-szerre nem államosítható! Szerintem ezen a parton haladó vasút mentén az átjárókat kell mindenekelőtt megerősíteni, ahol a két ország nyelve, ipara, kereskedelme versenyez egymással. Ezeken a pontokon nekünk nem erősebbnek, hanem legyőzhetetlennek kell lennünk a szomszéd Horvát-Szlavónországgal szemben. A magyar kultúrának ezeken az átjárókon uralkodnia kell a szláv nyelv és szláv kultúra felett. Zákány, Barcs, Sztára, ez az a három átjáró, amelyeket a Dráván átrobogó vasutak kereskedelmileg is számottevő helyekké emeltek. Ezen három községben elengedhetetlen követelmény az elemi iskolák államosítása, s csak azután jöhet szá
