Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Varga Károly: Farkas Ferenc dél-dunántúli pásztorember élete
//. FARKAS FERENC ÉLETÉNEK ÁLLOMÁSAI Farkas Ferenc, aki most Riticspuszta)i uradalmi kanász, 1869. december hó 26-án született a Tolnatamásihoz tartozó Fornádpusztán Farkas Antal pásztor és Tót Rozália 7-ik gyermekeként. Az apa, ahogy a legtöbb magyar pásztor, nem igen hagyhatott fiára a pásztorbotnál és az ostornál egyebet. A kis pufók Farkas Ferenc nem sokáig maradt szülőhelyén. 2 év múlva szüleivel együttMagyarkeszibe került 5 évre. Itt mindkét szemére hályogot kapott, amely 2 éven át világtalanná tette. Édesanyjának nagy gondot okozott kisfia betegsége. Dalokkal, mesékkel vigasztalta őt, amelyek bizony már elhalványultak Farkas Ferenc emlékezetében. Az egyszerű béresanya azonban nemcsak fia vigasztalására, de gyógyítására is törekedett szeretetének minden erejével. Végre is valami csodálatos jótanács visszaadta a fiú szemevilágát. Orvosságot hallott fia szemének gyógyítására, és azonnal meg is kísérelte az orvoslást. A dolog sikerült: [Tiros kukorica füstjével levette a hályogot 5 éves kisfia szeméről ( 2 térkép. ) Farkas Antalt a magyar pásztorsors Magyarkesziből Meggyesipusztára vetette cselédcsordásnak. A 7 éves Farkas Ferenc és testvérbátyja, Mihály nem sokáig élvezték a gondtalan gyermekkort. Más gyermeknek ilyenkor az iskola jelenti a vidám élet megszűntét, reájuk viszont már az élet, a kenyérkereset gondja várt. Ők nem mehettek iskolába, hanem a disznófalka mellett bojtároskodtak, terelték a disznókat, és esténként a pásztortűznél hallgatták az öreg pásztorok meséit. Még most is sok szép emlék elevenedik föl Farkas bácsi lelkében, amikor egy-egy színes mesébe kezd. amelyet a híres mesélő öreg pásztortól, Szél Gyuri bácsitól hallott. — Ezen a pusztán élte át az első alattomos betyártámadást. Bátyjával együtt a disznókat őrizték, amikor fényes nappal ártatlan képpel egy ember jelent meg náluk és beszédbe elegyedett velük. Ettől 20 krajcárt is kaptak. Amíg ők beszélgettek, 3 másik ember, akik a beszélgető betyárnak társai voltak, a kondából 20 szép disznót kiválasztva, azokat a völgy felé terelték. A két testvér talán észre sem vette volna a lopást, de az apa. az öreg, tapasztalt pásztor szeme a cselédcsordától észre vette a fiainak kondáját fenyegető veszélyt. Segítségül hívta feleségét, a cselédcsordát annak őrizetére bízta, ő pedig a betyárok elé került és „megugrasztotta őket", visszaszerezvén az elhajtott disznókat. Meggyesipusztáról Tótkérre került a család, ahol egy évig kb. 500 sertést őriztek. Az ott töltött egy esztendőből csak egy szilaj bika félelmetes támadásának emlékét őrzi az öreg. Az uraság szilaj bikája hirtelen a kondához vetődött. A testvérek, Ferenc és Mihály, bizony még tanakodni sem értek rá, hogy hogyan is hárítsák el a közelgő veszedelmet. Mire eszükbe jutott, hogy Csákó nevű kanjuk nagy< >n haragszik a marhára, a kan már föl is készült a támadásra. A bika támadott ugyan előbb, de a kan hamarosan viszonozta a támadást; megvágta a bika orrát, majd az oldalát vágta ki. A bika menekült, a kan pedig egészen a Magyaregres faluban lévő kastélyig hajtotta. Onnan a kant a falu kutyái űzték vissza a kondáig, ahol csak órák múlva sikerült kenyérrel megbékíteni. A következő 3 évben Farkasék Zala faluban laktak. Ez idő tájt Ferenc sokat betegeskedett. Torokdaganata volt, vörösbe esett, 3 esztendeig mindennap lelte a hideg. Utóbbi baját — szerinte — azzal gyógyította meg, hogy bal kezének gyűrűsujjára vöröshagyma hártyáját húzta, amitől a hideglelés elvesztette erejét. Zala faluhoz fűződik az első vásárfia emléke. Édesanyjától ő is, bátyja is furulyát és okarinát kapott. Akkor már elég sok nótát tudott. Az ismert nóták dallamát neki
