Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Varga Károly: Farkas Ferenc dél-dunántúli pásztorember élete

a puszta minden magyarjában, sőt talán minden magyar béresben — a hazaszeretetnek tüze és a szülőföld szeretetnek pislogó mécsese. Riticspusztán, életének ezen a 33. állomásán ismerkedtem meg vele 1937-ben. 1945-ig már csak néhány alkalommal találkoztam Farkas Ferenccel és fiával, amikor megfordultam Riticspusztán. Ilyenkor a világháborúval kapcsolatos gondok, a magyarság jövőjét féltő aggodalmak álltak beszélgetésünk középpontjában, de szó esett köztünk régi dalokról, dalolásokról és zenélésekről is. Engem egyrészt hivatásom gyakorlása, munkahelyem feladatainak ellátása, másrészt többszöri katonai szolgálatom akadályozott a régi barátság rendszeres ápolásában. A volksbundista és a magukat német nemzetiségűnek és anyanyelvűnek valló szentlászlói lakosok össze- és kitelepítése után Riticspusztáról betelepülő pusztai cselédség soraiban ott találjuk Farkas Ferencet és József fiát is családostul. —Az öreg a templommal szemben lévő Herlinger-féle házba került. Boldogan említette egy alkalommal, hogy most már öregen ugyan, de a saját gazdája. Helyét azért is igen jónak mondotta, mert közel van a templomhoz, úgy annak látogatásával — bár fáj a lába — mindazt pótolhatja, amit életében kényszerűségből elmulasztott. Az 1950-es években, az egyik nyári szünetben hosszabb beszélgetést terveztem vele, gondolván az elveszett anyagok pótlására is —, de ekkor már nem találtam a faluban. 34. lakóhelyét elhagyva, Patosfára költözött. Csak most néhány éve tudtam meg ott történt halálát. Érdeklődő levelemre a plébános készégesen közölte velem a Halálozási Anyakönyv VIII. kötetének 86. oldalán 14. sorszám alatt olvasható bejegyzést. Ez tudatja, hogy 1955. július 21-én meghalt Patosfán Farkas Ferenc, a Kárászpusztánt?!) született földműves, Kelemen Rozália róm. kat. férje. — A halott római katolikus, életkora 86 év. A halál oka .Aggkori végkimerülés." —A bejegyzés dátuma 1955. júl. 23. — a bejegyző Gaál Ferenc lelkész. Lezárult tehát 35. állomáshelyén egy szegény magyar pásztorember küzdelmes életútja. Őrizzék meg egykori dalos kedvének, hagyományőrző művészetének emlékét ezek a sorok, és vigyék el hálámat a patosfai temetőben domboruló sírhalmára! IRODALOM Somogy megyei népballadák. (Riticspuszta) — Dunántúli Helikon Győr, 1938. 1. sz. 81—82.p. Találkozásom egv magyar nótafával. — Népünk és Nyelvünk. Szegeti. 1938. 4—12 füzet. 96—102. p. — 1 kottával. Dr. Vargha Károly: Baranya első honismereti olvasókönyve, Pécs, 1965. 55 1. — Eltűnt falvak Baranyában. 5—7.p.