Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)

Varga Károly: Farkas Ferenc dél-dunántúli pásztorember élete

a környéken a legjobban. Olyan jól értette a talapalávaló muzsikálást, hogy a leányok ölükben vitték a kendernyomó házhoz, hogy őket ott szórakoztassa. Következő lakhelyük Zichypuszta lett, ahol anyjától gyári furulyát kapott. Ezután 8 évig Andocson volt csikós. Itt sípot vett magának, amellyel a tahi bandába is eljárt muzsikálni. Ez a banda kívüle még 7 zenészből ( prímás, 2 kontrás, brácsás, kisés nagybőgős és cimbalmos) állott. A tabi bandához sok kedves emlék, nagy mulatások, hazamuzsikálások, lakomák, a tabi követválasztás „csudamódú" muzsikálásának emlékei fűzik. Andocson bátyja kínnháló gulyás volt, és így már kezdtek egymástól elszakadni. A kínnháló gulyás a Szent György nap (április 24. ) utáni naptól mindenszentekig (nov. l-ig) kint hált a gulyával az erdőn; ezért nem Szent György naptól, mert ez a nap ünnepnap volt a költözködő cselédnek, sőt sok helyütt még a „maradott cselédnek is", amely napon általában „nem állnak helyt", hanem legfeljebb pénzért vagy (a faluban) szalonnáért (minden háztól egy darab szalonna) hajtottak ki. — Andocson nemegyszer jöttek ki hozzá a polgárok lovai kocsistól, mert úgy megszerették őt, amíg kint voltak az ő keze alatt. Andocson édesanyja és a család feje, édesapja is meghalt, és a kisebb gyermekek, testvéreik gondozása Farkas Mihályra és Ferencre maradt. Andocsról Szakcsimajorba költöztek, ahol Farkas Ferenc gubás lett. Innen hívták a szakcsi nagy bandába is, amelynek már karmestere is volt. Ő lett volna közöttük az egyetlen ember, aki nem ismerte a kottát, de mégis befogadták volna. A nehéz szolgálat miatt azonban ez az álma nem valósulhatott meg. Szomorúság ülte meg a lelkét. Ebben az időben ismét sokat betegeskedett. Egyszer annyira „ellelte a hideg", hogy „világon voltát" sem tudta. Egy asszony tanácsára „szélepe-port" vett be, ami „igen csúnyán megzavarta"; de az időtől fogva soha sem „lelte el" a hideg. Szakoson 20 éves korában fekete himlőbe esett és 7 hétig igen súlyos beteg volt. Belsőleg vörös borral, külsőleg savós, illetőleg húgyos borogatással gyógyította magát. Arca azóta himlőhelyes, bár nem nagyon, mert a himlő hólyagjait nem kaparta el. A régi bandához, a rabiakhoz eljutott súlyos betegségének, sőt halálának híre. A banda meg is jelent a „temetésén", hogy „zene is lögyön." Mivel azonban ő még élt, sőt akkorra már fönt is volt, mit tehetett egyebet, mulatságot tartott nekik. Teljes fölgyógyulása után, 1892-ben nőül vette Györkös Antal lápafői juhásznak, egy ősi juhászcsalád késői utódjának leányát, Rozáliát. Farkas bácsival majdcsaknem megesett az a csoda, hogy végignézhette a maga temetését, hanem talán még sokkal lehetetlenebbnek tűnő dolgot is megért: sípos volt saját lakodalmában. Olyan jól értett a síphoz, hogy nem esett nehezére táncolva sípolni. Testvéreitől most már különválva, feleségével együtt szakcsimajorbólÁcsára költözött, ahol megszületett első gyermekük, Mária. Ácsán vasárnap délutánonként egyedül muzsikált a fiatalságnak. Következő lakóhelyei Pusztabonnya, Törökkoppány, Szentgáloskér, Várongi puszta, Zimáuy, Szabadi, Vidákpuszta, Terecsenypuszla, Ibafa, Nagyváty, Sumony, a nagyerdeipusztához tartozó Topalya-gulástanya, Kislajosháza, Bodvica és Alexanderpuszta. (3. térkép) Sok küzdelem, nehézség, baj, szomorúság érte az említett helyeken töltött idő alatt, de boldogságban és családi örömökben is gazdagon volt része. Szentgáloskéren már hetedik gyermeke: János, Zimányban Juliska leánya, Terecsenyben Antal fia, Ibafán Lajos fia, Sumonyban Nani leánya, Kislajosházán Józsi fia szültetett. Pusztabonnyán, Törökkoppányban, Várongipusztán, Terecsenyben, Topolyatanyán kétféle jószágot, disznót és marhát őrzött. Sumonyban 2 évig cselédcsordás ~S