Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Bognár Tibor: Törvényesség és törvénytelenség a hazai németek elleni eljárásban a háború előtti és utáni jogalkotás tükrében
a felterjesztett iratok egyáltalán nem tartalmaznak, mely a földigénylő bizottság eljárásának megalapozottsága iránt kelthetett hamis képzetet a Földbirtokrendező Tanács munkatársaiban. Tekintettel arra, hogy három napon belül a Tanácsnak az elkobzási javaslatra nézve határoznia kellett, nem is volt lehetőség az érdemi megvizsgálásra, kiváltképp nem az esetleges helyszíni vizsgálat lefolytatására. A Tanács számtalanszor értesült a bizottságok munkájával kapcsolatos t<^ 7 éTwtelenségekről, így tisztában volt azzal, hogy az eléje került javaslatok alaposabb bizonyítást tennének indokolttá, melyre azonban az adott körülmények között nem volt lehetősége. Bár a három napos határozathozatali kötelezettség elvileg nem zárta ki a helyszíni eljárást sem, azonban ennek ugyanez a törvényhely lényegében elé is vágott annak kimondása révén, hogy ha a KFB három nap alatt nem kap választ, előterjesztését helybenhagyottnak kell tekinteni. A tényleges jogorvoslat kizárását közvetett módon meg is fogalmazta a rendelet, amikor nyolc napon belül elvileg panaszlehetőséget biztosított, azonban ugyanakkor leszögezte: „sem a kézbesítés sikertelensége, sem pedig a panasz benyújtása az elkobozni rendelt földbirtok kiosztását nem akadályozza}^ Különösen az első időszak zavaros állapotaira vetnek fényt azok a megállapítások, melyeket az OFT 1945. május 9-én kelt körlevelében olvashatunk: 14 ,A sváb lakosságú falvakban alakult földigénylő bizottságok működése általában nem felel meg a földreformrendelet szellemének. Gyakran a bizottságok már összetételüknél fogva sem tudják feladatukat teljesíteni. Az elmenekült, vagy 7 deportált volksbundisták ingatlanait a visszamaradt németajkú lakosság egymás között osztja ki, s ezzel elvonja a telepítés alól. A földreform végrehajtása tehát így mellékvágányra fut, nem is szólva arról, hogy a sváb lakosokból összeállított földigénylő bizottságok természetesen egészen másként értelmezik a 600/1945. ME. sz. rendelet 4-6. §-ait, mint ahogyan kellene." Ezért az OFT a megyei tanácsokhoz intézett 1945. május 22-én kelt körlevelében elrendelte ezekben a községekben a bizottságok működésének azonnali felfüggesztését, és hatályon kívül helyezte a megyei tanács jóváhagyása nélkül végrehajtott kiosztásokat. A körlevélnek az a kitétele, miszerint ez a rendelkezés a magyar földhözjuttatottakra, illetőleg telepesekre nem vonatkozik, fényt vet a nemzetiségi jogegyenlőség értelmezésének azokra a korlátaira, amelyek a jogtalanságot nem ismerik fel, mikor azt német származásúak sérelmére követik el. 15 Igen érdekes eljárásjogi problémát vetett fel az MFT az OFT-hez intézett 1945. szeptember 15-én keltezett felterjesztésében az elkobzó határozatok jogerőre emelkedésével kapcsolatban. A gyakorlat szerint egy-egy község elkobzás alá eső tulajdonosait közös határozatba foglalták, mely a közszemlére tétel révén egyéni kézbesítés hiányában csak azokhoz juthatott el, akik éppen a községben tartózkodtak. A távollévők csak közvetett módon értesülhettek a velük kapcsolatos döntésekről, nagyvalószínűséggel már jóval a fellebbezési határidő letelte után. Nem is szólva arról, hogy a helyi végrehajtó szerveket tevékenységükben a jogorvoslati szabályok betartása egyáltalán nem befolyásolta, s általában nemhogy a megyei véghatározatot nem várták meg, de már szinte az összeírással egyidejűleg végrehajtották az elkobzásokat. A jogellenes gyakorlatról és az abból levonandó következtetésről a Tanács így foglalta össze véleményét: „Ha... a kikézbesítés... szabályszerűen nem történhetik, abban az esetben a megyei tanács határozata előrelátható időn belül jogerőre nem emelkedhetik." 16 Ez a jogi aggályoskodás a körülmények ismeretében szinte
