Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 21. (Kaposvár, 1990)
Bognár Tibor: Törvényesség és törvénytelenség a hazai németek elleni eljárásban a háború előtti és utáni jogalkotás tükrében
és őrizet alá lehet helyezni. Minden újabb szabályozás helyett ennek a törvényhelynek az alapján hajtották végre a svábok elleni internálásokat is, amelyeket már a nemzethűségi vizsgálat alapján hozott határozatok előtt megkezdték a községi földigénylő bizottságok kezdeményezése alapján. A végrehajtó rendőrségnek nem állt módjában meggyőződni a bizottságok kezdeményezésének alaposságáról, ennek ellenére tömegesen születtek az elmarasztaló döntések, és a sok esetben később alaptalannak minősülő intézkedések az internáltak további sorsára nézve többségében meghatározónak bizonyultak. A nemzethűségi vizsgálat előtt 1945 nyarán készített összeíró lapok már arról tudósítanak, hogy nagy számban tartják internáló táborokban a hazai németeket, akik közül igen sokan a nemzethűségi eljárás idején is a rendőrség őrizetében maradtak. Ennek folytán viszont a bizonyítás lehetőségétől megfosztva eleve joghátrányos helyzetbe kerültek az eljárás során, mivel a rendelkezések szerint a távollévőkről is határozni lehetett, ám csak a vezetői és tagi kategóriákba lehetett őket besorolni. Esetleges mentesítésük szóba se került. Előfordultak olyan helyzetek, hogy az internált, aki teljesen független volt a Volksbund mozgalomtól a védekezési lehetőségből kizárva eleve az elmarasztaltak, majd kitelepítettek táborába került, ám szép számmal fordultak elő olyan esetek is, mikor az internált lehetőséget kapva a nemzethűségi bizottság előtt való megjelenésre, ott sikeresen tisztázta magát és mentesülhetett a további következmények alól, legalábbis ami a kitelepítést illeti. 8 A földigéilylő bizottságok a végrehajtó hierarchia legalacsonyabb szintjén elhelyezkedő, ám a legmeghatározóbb testületei voltak a németek elleni eljárásnak, amelyeket a törvény rendkívüli jogokkal ruházott fel. Szinte kizárólagosan saját hatáskörükben, rendszerint egyszerű szótöbbséggel hozhatták meg határozataikat. Saját tudomásuk szerint joguk volt megállapítani, hogy valamely ingatlant felvegyenek-e az elkobzandók körébe, vagy sem. Ezen felül még ösztönzést is kaptak a földművelésügyi minisztériumtól a munkájuk előmozdítása végett kiadott tájékoztatóból, melynek megállapításai az elkobzásra vonatkozó jogukban megerősítették őket. A tájékoztatóban foglalt miniszteriális biztatás, miszerint a bizottság bátran éljen ezzel a jogával, olyan érzetet kelthetett a bizottságok tagjaiban, hogy ők ennek végrehajtása révén a népérdek legfőbb letéteményeseivé válnak, akik ebbeni tevékenységükkel a demokratikus Magyarország alapjait erősítik. Ez talán érvényes is volt azokra a községekre, ahol a nagybirtok szétosztását kellett a földigénylőknek elvégezniök, azonban semmiképpen nem áll a kisbirtokos svábság birtokainak elkobzása révén kialakult helyzetre. 9 A KFB-ok részére kiküldött tájékoztatóval kapcsolatos helyleien értelmezések lehetőségére hívta fel a figyelmet a Megyei Földbirtokrendező Tanács 1945. április 7-én kelt körlevelében: 10 „Elővigyázattal járjon el a községi földigénylő bizottság annak megállapításánál, hogy kinek a birtokát kell elkobozni, hogy csak valóban azokkal szemben éljen ezzel a jogával, akik a rendelet (600/1945. ME) 4-6 §-aiban fel vannak.sorolva. Ne forduljon elő olyan eset, hogy amennyiben az apa Volksbund-tag volt, a gyermekek vagyonát is elkobozzák ezen a címen. A rendelet szerint, amennyiben házastársak vannak osztatlan tulajdonközösségben, ezeknek a birtoka egybe számítandó, de ha a másik házastárs nem esik a rendelet 4-6. §-ai alá, a másik házastárs vétke miatt annak a része elkobzás alá nem eshetik." A magukat teljesen szuverén hatalomnak tekintő bizottságok ugyanis sok helyen kiosztották a földeket anélkül, hogy a megyei tanácshoz az elkobzási javaslatokat és felosztási terveket jóváhagyásra eljuttatták volna az érvényes rendelkezések értelmében. Jellemző
